– Bánrévén, a szlovák határszélen fekvő községben nevelkedett, általánosító fogalmaink szerint halmozottan hátrányos környezetben. Érzett ebből bármit is a gyerekkorában?
– Semmit. Bánréve különben is rendezett település, az volt a gyerekkoromban is. Azt csinálhattam, amit szerettem, és ahhoz csak labda és pálya kellett.
– Fehérváron, a Vidinél lett ismert labdarúgó, előtte Kazincbarcikán nevelkedett. Oda hogyan vezetett az útja?
– Busszal vagy vonattal… Noha Bánrévén az általános iskola szinte a házunkkal szemben, az utca túloldalán van, a foci miatt az első osztályt már Putnokon jártam ki. A putnoki kölyökcsapattal természetesen Kazincbarcikán is megfordultam többször, ahol felfigyeltek rám és csábítottak az ottani klubhoz, így a negyedik osztályt már Barcikán kezdtem meg.
– Hogyan telt egy átlagos napja?
– Korán keltem, amikor reggel is volt edzésem, olyankor hajnali ötkor.
Az öt óra ötvenes busszal mentem Barcikára, fél hétre értem oda. Edzés után iskola, utána mindennap edzés, általában este hatra értem haza. Ez így ment a középiskola végéig.
Azzal a különbséggel, hogy tizenhat évesen felkerültem a felnőttcsapatba, s hétvégenként rendszeresen két meccsen vettem részt, egyen az ificsapattal, egyen a felnőttel, utóbbiban egyre több szerepet kapva.
– Erre szokás azt mondani, hogy bőven hozott áldozatot a karrierje érdekében.
– Régebben én is használtam ezt a kifejezést, ma már nem, mert az én esetemben nem igaz. Akkor hozunk áldozatot, ha valami olyat teszünk más érdekében, ami nekünk teher. Én viszont egyetlen napot sem éltem meg teherként, azt csináltam, amit szerettem, tudtam, hogy futballista szeretnék lenni. Volt olyan, hogy a felnőttel szombaton Orosházán játszottunk, éjszaka értünk haza, s másnap délelőtt az ifivel volt meccsem, de azt sem éreztem nyűgnek sohasem.
– Mivel tűnt ki a kortársai közül?
– Egyértelműen a hozzáállásommal. Barcikán nagyon erős ificsapatunk volt, feljutottunk az első osztályba. Volt nálam két egyértelműen tehetségesebb játékos, továbbá kettő-három hozzám hasonló. Az NB II-ig többen is eljutottak, de az NB I-ig és a válogatottságig egyedül nekem sikerült.