Kammerer Zoltán a Graboplast Győri Vízisport Egyesület évzáróján jelentette be, hogy befejezi a profi pályafutását, ám azt is hozzátette, hogy nem teszi le végleg a lapátot, és a magyar bajnokságon, valamint kisebb versenyeken még részt fog venni. – A terv változatlan maradt, csakúgy, mint az előző harmincöt szezonom során, úgy a harminchatodikban is a lehető legjobbat hoznám ki magamból – nyilatkozta a klub honlapján.
A 44 éves Kammerer viccesen hozzátette: van még hátra az életéből húsz jó év, meg néhány rossz, és az előbbi időszakot szeretné jobban kiélvezni, bepótolni olyan dolgokat, amikről eddig lemondott. Tervei szerint a nevét viselő akadémiával, az ott folyó szakmai munkával az eddigieknél többet foglalkozik majd.
Kammerer öt olimpián vett részt, először 1996-ban, Atlantában versenyzett. A 2000-es sydneyi játékokon két (K-2 500 és K-4 1000 méter), négy évvel később Athénban egy (K-4 1000 méter) aranyérmet szerzett, illetve 2012-ben ezüstérmesként végzett Londonban (K-4 1000 méter). Huszonöt éve csatlakozott a győri klubhoz, karrierje alatt három világbajnoki és hét Európa-bajnoki címet szerzett, ezekkel együtt összesen 39 érme van nagy világversenyekről.
Camping bicikli, véres ing és Istenbe vetett hit
Nagyon ritka, hogy egy élsportoló olyan hosszú ideig kitartson szeretett sportága mellett, mint Kammerer Zoltán a kajakozás mellett. Tavaly a tokiói olimpián való részvétel lett volna a méltó lezárása a pályafutásának, de nem sikerült kijutnia a versenyre. A felkészülés alatt a Presztízs Sportnak vallott egy fiatalkori megingásáról, amikor csaknem abbahagyta a sportot:
– 1993 nyarán volt három, mondjuk így, haverom, akik egy-két évvel idősebbek voltak nálam, 16-17 évesek lehettek. A szünetben segédmunkásként melóztak, napi ezer forintot kerestek, és az akkori viszonyokhoz mérten eléggé el voltak eresztve pénzzel, menő cuccokban jártak, csajoztak, cigiztek, buliztak. Én meg a kis Camping biciklimmel tekertem hajnali fél négykor az edzésre, amelyen hetven kilométer leküzdése várt rám. Elhaladtam a gödi művelődési ház előtt, ahol még tartott az éjszakai parti, és arra gondoltam, francba az edzéssel. Aztán abban a pillanatban kilépett az ajtón a két barátom közül kettő, az egyiknek véres és szakadt volt az inge, a másik ruháján meg hányásfoltok voltak. Egyből rádöbbentem, hogy nekem ez nem kell, mentem tovább az edzésre, megcsináltam becsülettel a hetven kilométert, és később sem lettem bulizós típus. Hiszek Istenben és abban, hogy nem történnek véletlenül a dolgok, nekem akkor azt a jelenetet látnom kellett.
Borítókép: Kammerer Zoltán (Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport)
