Sokakat lesújt, de van, akit nem vág földhöz

Az olimpia halasztása átalakítja a Tokióba készülő sportolók életét, sokaknak gyökeresen. Bizonyára lesznek olyanok, akik pályafutásuk végén még egy évet már nem húznak rá, de olyanok is, akik a jövő évi játékokra korukból adódóan már nem tudják hozni az idei formájukat. Alábbi összeállításunkból mindenesetre az derül ki, hogy a magyar sport már nem tinédzser legendás alakjai közül Kammerer Zoltán, Cseh László és Ungvári Miklós sem tett le véglegesen az álmairól.

Cseh László nem engedi el egyelőre az úszást Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A koronavírus-járvány terjedése miatt az ötkarikás játékok más időpontra helyezése benne volt a levegőben, de az utóbbi napok teszetosza nyilatkozatai után – főleg Thomas Bach NOB-elnöktől – kedden kora délután mégis váratlanul csapott be a mennykő. A helyzetet jól jellemzi, hogy Ungvári Miklós első nyilatkozatában azt mondta, a döntés egyet jelent a visszavonulásával, de a 39 éves olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó – akinek egyelőre nincs kvótája – később finomított az álláspontján: – Az egész pályafutásomat át kell gondolnom, ehhez adjanak nekem időt – kérte.

Az úszásban négy olimpiai ezüstöt őrző, 34 éves Cseh László először ugyancsak a kétségeit fogalmazta meg a folytatást illetően: – Úgy terveztem, hogy ez lesz az utolsó olimpiám, most meg kell vizsgálnom a lehetőségeimet – jegyezte meg még kedden, tegnap azonban már ezt írta ki a Facebook-oldalára: „Még nem adom fel az olimpiai álmomat!”

A háromszoros olimpiai bajnok kajakozó Kammerer Zoltán is megosztotta a gondolatait a közösségi oldalán, és ebből nem az tűnik ki, hogy 42 évesen leteszi a lapátot: – Az idei év egy kicsit kacifántos lesz, valamiért mindig minden olimpiai esztendő egy kicsit más, különlegesebb, de ez a mostani nagyon is más… Mindentől függetlenül ugyanolyan lelkesedéssel és alázattal készülök nap mint nap, mint tízévesen életem első versenyére – árulta el Kammerer, aki még nem szerzett kvótát, és neki különösen nehéz lenne beverekednie magát az olimpiai csapatba. Ám őt nem is feltétlenül ez tartja a hajóban.

Cseh László megvizsgálja a lehetőségeit
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A már kvótás Szilágyi Áron kedd éjjel ugyancsak a Facebookon élő videóbejelentkezésben beszélt a játékok elhalasztásáról. A kétszeres olimpiai bajnok kardvívónak 30 évesen még nem kell a pályafutása végére gondolnia. – Azt gondolom, felelősségteljes döntés született. Az elmúlt négy évben azért küzdöttem, hogy Tokióban 2020-ban versenyezhessek, erre építettem a felkészülésemet, erről szólt az életem.

Ugyanakkor az elmúlt hetekben azzal a tudattal néztem a híreket, hogy a halasztásnak van realitása. Elkezdtem barátkozni azzal a gondolattal, hogy ha nem idén, hanem jövőre rendezik meg a tokiói játékokat, akkor ott kell majd a legjobb formában lennem. S ezzel a gondolattal nagyjából megbarátkoztam.

A magyar birkózás első női világbajnokának, Sastin Mariannának 36 évesen már nem ilyen könnyű elfogadnia a helyzetet, pedig neki is megvan a kvótája. – Megértem a döntést és el is fogadom, csak ez így, ebben a formában fáj. Főleg úgy, hogy még csak egy körülbelüli időpontot sem közöltek a pótlásról. Annyit mondtak, hogy legkésőbb jövő nyárig sort kerítenek az olimpiára – de ez roppant tág intervallum. Így jelenleg nem tudok nyilatkozni a folytatásról, csak majd ha már meglesz a konkrét időpont. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem egy teljes évvel tolják el a játékokat – nyilatkozta Sastin.

Az ötszörös olimpiai bajnok, 33 éves kajakozó Kozák Danuta higgadtan fogadta a bejelentést. – Jelen helyzetben az olimpia elhalasztása minimum észszerű döntés, amit kicsit azért természetesen sajnálok, de mindannyiunk egészsége ennél sokkal fontosabb. Jelenleg én is önkéntes karanténban vagyok a családommal, mert úgy gondolom, hogy ezen az időszakon közösen, a lehető leghamarabb így tudunk túl lenni – mondta Kozák, és egyetért vele riói aranynégyesünk másik tagja, a harmincéves Csipes Tamara is: – Jó döntés született, az utóbbi időben a felkészülés már demotiváló volt. Egy csonka olimpia rendezése vétek lett volna. Vannak pró és kontra érveim, de azt kell mondjam: engem nem vág földhöz, hogy egy évvel elhalasztják a rajtot. A menetrendet nyilván át variáják, de az én szempontomból nem érzem azt, hogy bármiféle akadálya lenne annak, hogy jövőre is úgy teljesítsek, ahogyan az idén szerettem volna.