Szinte lényegtelennek tűnt a Debrecen meccse az Újpesttel a szombat este másik két találkozója mellett. A Loki a harmadik helyért játszott, ami persze fontos, ám Felcsúton a Bp. Honvéd, Angyalföldön pedig a Mol Fehérvár a kiesés elkerüléséért lépett pályára, és nem nehéz belátni, hogy ez a tét jóval jelentősebb és húsba vágóbb…
A Bp. Honvéd – beleértve a jogelődjét is – 1916-ban jutott fel az élvonalba, és csak egyszer, 2003-ban esett ki egyetlen évre, idáig nyert 14 bajnoki címet, tehát a legpatinásabb klubok közé tartozik, most mégis a szakadék szélére sodródott.
Közelebb, mint a nemrég még aranyéremről álmodó Mol Fehérvár, mivel utóbbi egy pont előnnyel érkezett el a mindent eldöntő utolsó fordulóba, azaz ha nyer a Vasas ellen, akkor a kispestieket egy esetleges felcsúti győzelem sem menthette meg. És tegyük hozzá: a Puskás Akadémia számára sem volt közömbös a találkozó, hiszen a Debrecen botlása esetén volt esélye fellépni a dobogóra.

Az első negyedórában egyik helyszínen sem született gól, helyzetek pedig elsősorban Debrecenben adódtak, ahol a hazai csapat szemlátomást szerette volna gyorsan lerendezni a nyitott kérdést, ám az újpesti kapus, Banai Dávid remekül védett. Az Illovszky Rudolf Stadionban a már kiesett Vasas kezdeményezett többet, a Vidi meglehetősen kényelmesen futballozott. Felcsúton kiegyensúlyozott játék zajlott, komoly lehetőség egyik előtt sem adódott. Az első gólt az előbb elmondottakkal egyezően Debrecenben láthatták a nézők: a 26. percben jobb oldali szöglet után Dreskovics fejelte vissza a labdát az ötös bal sarkáról, a túloldalon teljesen egyedül érkező Lagator pedig három lépésről a léc alá stukkolt – 1-0.