A gólörömök, a lassú kirúgások, a cserék, a különböző időhúzó taktikák és a hosszú ápolások mind hozzájárulnak a valós játékpercek számának csökkenéséhez a labdarúgó-bajnokságokban. Az angol élvonalban az elmúlt tíz évben egyre kevesebbet és kevesebbet volt játékban a labda, a mostani idényben pedig annyira súlyossá vált a helyzet, hogy a mérkőzések mindössze 56 százalékában látnak a nézők valós futballt – ez mélypont a Premier League történetében. A Sky Sports összefoglalójából kiderül, huszonhárom mérkőzés esetében kevesebb mint a meccs teljes hosszának felében volt játékban a labda.
A Crystal Palace és a Leeds októberi összecsapása volt a negatív rekorder: 101 perc játékidőből mindössze 44 percet töltöttek a futballisták a labda kergetésével. Az első félidőben egy videóbírós ellenőrzés majdnem két percig tartott, egy ütközés miatt pedig közel hat percig állt a játék, a ráadás mégis mindössze öt perc volt.
A Wolverhampton és a Manchester United szilveszteri találkozóján is hasonló volt a helyzet. A főszereplők sérülések miatti „összedrótozása” több mint hét percet vett igénybe a második félidőben, és természetesen a VAR-nak is jutott egy perc hírnév, a negyedik játékvezető tábláján ehhez képest csak öt perc ráadás szerepelt. Az Arsenal és a Newcastle januári mérkőzését is említhetnénk, ahol a térfélcserét követően az ápolások, a cserék miatt több mint tíz percet állt a játék, és ez esetben sem hosszabbítottak többet öt percnél.
A vezetőedzők már évek óta panaszkodnak erre a problémára. Sir Alex Ferguson 2012-ben egyenesen azt mondta, hogy az időmérésnek nem a játékvezetők feladatai közé kellene tartoznia. Ezen természetesen azóta sem változtattak, helyette egyre több sárga lapot osztanak ki a bírók időhúzásért. Ebben a szezonban már negyven alkalommal büntettek ily módon, a megrovások hatása viszont – mint kiderült – vajmi kevés.
A katari világbajnokságon más módszerrel küzdöttek az időhúzás ellen, kövér ráadásokat alkalmaztak, a meccsek így átlagban 101 percig tartottak. Ez a megoldás kezdetben furcsának tűnt, de a jelek szerint bevált. A csapatok kevesebb időt pazaroltak el, és az ápolásra szánt idő a negyedével csökkent, a labda a torna végére pedig majdnem öt százalékkal volt többet játékban, mint a vb első mérkőzésein. Egy mérkőzés valós játékideje átlagban 58 perc volt – ez magasabb szám, mint bármelyik európai topligában.
Valós játékidő Európa öt legfontosabb bajnokságában | |||
| Teljes meccshossz | Valós játékidő | Ennyit volt játékban a labda |
Ligue 1 | 96:28 | 55:20 | 57,4% |
Premier League | 98:06 | 54:53 | 55,9% |
Bundesliga | 96:12 | 53:16 | 55,4% |
Serie A | 97:34 | 53:56 | 55,3% |
La Liga | 98:36 | 53:46 | 54,5% |
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szabályalkotó testülete (IFAB) a jövő héten ül össze újra, hogy megvitassák, milyen módszerek segítségével lehetne növelni a valós játékidőt. A katari világbajnokságon alkalmazott megoldást is megvizsgálják, valamint Ferguson korábban említett javaslata is napirendre kerül.
