A Fradi korábbi gólzsákja újabb kellemes meglepetést vár

Az 1975-ös KEK-döntőben játszott eddig először és utoljára tétmeccset a Ferencváros a Dinamo Kijev ellen. A mérkőzésen ott volt a pályán Szabó Ferenc, a Fradi népszerű csatára is, csapatának esélye sem volt a szovjet válogatott zömét adó Dinamo ellen. Most azonban más a helyzet, szerinte szerda este a Groupama Arénában az utódok újabb kellemes meglepetést szerezhetnek a magyar szurkolóknak.

20200220 Szombathely Szabó Ferenc egykori futballista fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán Forrás: Magyar Nemzet

Szabó Ferenc az egyik legnépszerűbb ferencvárosi csatár volt a hetvenes években. Ezt természetesen gólokkal alapozta meg, 1974. szeptember 25-én például egymaga ötöt lőtt a Rába ETO-nak egy bajnoki mérkőzésen, amiért a Népsporttól tízes osztályzatot kapott. Akkoriban formálódott az a Fradi, amely 1976-ban itthon aranyérmet nyert, és az odáig vezető út egyik állomása volt a Kupagyőztesek Európa Kupájának a döntője 1975. május 14-én, ahol az ellenfél az akkor még szovjetként szerepelt Dinamo Kijev volt.

– Az elődöntőben a jugoszláv Crvena zvezda volt az ellenfelünk – emlékszik vissza Szabó Ferenc. – Itthon 2-1-re nyertünk, tehát szoros eredménnyel utaztunk Belgrádba, ahol félelmetes hangulatban, száztízezer néző előtt játszottuk a visszavágót. Egy-egyre álltunk, amikor Bálint Lászlót kiállította a játékvezető, majd a hazai csapat vezetést szerzett. Én a kispadon szurkoltam, a második meccsen nem állított be az edzőnk, Dalnoki Jenő. A hajrában tizenegyeshez jutottunk, Megyesi István berúgta, és így jutottunk be a döntőbe.

A finálé helyszíne a svájci Basel volt, ahova a Ferencváros kissé tartalékosan érkezett. Különösen Bálint László kiesése érintette érzékenyen a csapatot, az ő kiesésével ugyanis a vezérét veszítette le a Fradi.

Fotó: Magyar Nemzet/Havran Zoltán

– Az volt a vicc az egészben, hogy Martos Győző szabálytalankodott, a nyugatnémet játékvezető azonban elnézte az esetet, és Bálintnak mutatta fel a sárga lapot. Sajnos nem csak ez az ítélet sújtott minket. Akkoriban nem volt divat bajnoki meccset halasztani a nemzetközi szereplés miatt, Dalnoki Jenőék mégis megpróbálták, ám Kutas István, az MLSZ elnöke nemet mondott, és nekünk el kellett utaznunk a Békéscsaba elleni mérkőzésre. Ott játszani akkoriban nem tartozott a leányálmok közé, kutya kemény játékosok alkották azt a Békéscsabát. Jól össze is rugdostak minket, Pusztai László például orbáncot kapott, Báselben a szállodai szobájában nézte a meccset, a stadionba sem tudott kijönni. Ha jól emlékszem 1-1-et játszottunk Békéscsabán, ahonnan három óra volt az út hazáig, valamennyit aludtunk, és másnap hajnalban már indultunk is Baselba. Nem tudtunk rápihenni a meccsre, de meg kell mondjam, ha egy hónapig készülünk rá, akkor sem lett volna esélyünk a Dinamo ellen.

A Dinamo Kijev akkor élte első sikerkorszakát, néhány posztot leszámítva megegyezett a szovjet válogatottal. Az edzője Valerij Lobanovszkij volt, akkor kezdett el élő legendává válni, és az előbbiekből adódóan a szovjet szövetségi kapitányként is dolgozott. Ha csak egy nevet kellene kiemelni az akkori Dinamóból, akkor az vitathatatlanul Oleg Blohin lenne, aki annak az évnek, 1975-nek a végén megkapta az Aranylabdát, tehát igazán jó formát futott, ám rajta kívül is akadt több klasszis a csapatban.

– Nem jött, de talán nem is jöhetett össze semmi jó nekünk azon az estén a Dinamo ellen – mondja Szabó Ferenc. – Dalnoki Jenő egy különös ötlettől vezérelve azt a Pataki Miklóst tette be a védelem közepébe Bálint helyére, aki középpályás volt, és bajnoki meccsen sem előtte, sem utána nem került be a csapatba, holott kézenfekvőbb lett volna a védő Viczkó Tamás beállítása. Ugyanakkor nem ezen múlott, a kijeviek átszaladtak rajtunk. Én végigjátszottam a döntőt, kényszerből a nekem idegen jobbszélső posztján kellett volna tennem valamit, így a saját bőrömön éreztem, mennyire nyomasztó volt az a kilencven perc, folyamatosan csak futottunk a labda után. Szegény Géczi Pista is kapott egy elkerülhető gólt, szóval semmi esélyünk sem volt.

Szabó Ferenc természetesen figyelemmel kíséri egykori csapata szereplését. Celldömölkön él, ezért csak televízión nézte a Ferencváros menetelését a Bajnokok Ligája csoportkörébe, de látta egy hete a Dinamo Kijevet is a Juventus ellen.

– Most az utódainknak valamivel több az esélyük az ukránok ellen, de nem lesz könnyű dolguk. Masszív, szervezett csapat a Dinamo, nehéz, de nem lehetetlen feladat a legyőzése a Ferencváros számára. Nagyon kellemes volt nézni a Fradit a selejtezőkben, Szergej Rebrov jól összerakta ezt a csapatot, bár a védelem szerintem még erősítésre szorulna, ott látok gyenge pontokat. Ugyanakkor tetszenek a csatárok, különösen Tocmac Nguen játéka ragadott meg. Bevallom, nem hittem volna, hogy a Ferencváros idáig eljut, és így szerintem képes lehet további kellemes meglepetést okozni, ami akár a Dinamo Kijev legyőzése is lehet.