– Hogyhogy nem az Izland ellenire? A második csoportmeccsen hatgólos hátrányból sikerült fordítani egy titkos favorittal szemben.
– Ez valóban így volt, de azt a mérkőzést abban a tudatban játszottuk, hogy még van lehetőségünk javítani. Ha ne adj Isten alulmaradtunk volna Izlanddal szemben, még mindig ott lett volna a Portugália elleni találkozó, amelyen javíthattunk volna. Brazília ellen teljesen más mentális állapotban kellett pályára lépniük a játékosoknak: ha veszítettek volna, nem maradt volna több esélyük. Ezért is tartom komolyabb eredménynek a dél-amerikaiak legyőzését, mint az Izland elleni – számomra, és talán a szurkolóink számára is – nagyon fontos diadalt.
– Nézzük a másik oldalt! Dánia ellen volt a mélypont, addig minden meccs után leszögezte, hogy a válogatott családot alkot, és ez a bajtársias közösség a küzdőszellemének köszönhetően éri el az eredményeit. A 40-23-as vereség után a saját felelősségét is megpendítette. Miért?
– Mert én is hibáztam, talán nem készítettem fel elég jól a csapatot. Számomra is érthetetlen volt, hogy milyen hitehagyottan kézilabdázott a csapat Dánia ellen. Az esélyekkel tisztában voltunk, de az a teljesítmény elfogadhatatlan volt. Úgy vettem észre, hogy az azt követő két vereség, a Norvégia és Egyiptom elleni meccs ellenére a csapat hozzáállására nem lehetett panasz. Egyiptom ellen hatgólos hátrányból álltunk fel.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!