– Hihetetlen, hatalmas élmény volt legelőször felemelni a BL-trófeát. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, hiszen előtte nagyon sokáig nem sikerült – idézte fel a győriek első, éppen tíz évvel ezelőtti BL-győzelmét az M1 aktuális csatornán a születésnapos Görbicz Anita. Hozzátette, amikor még nem jött össze az aranyérem a legrangosabb európai kupasorozatban, azok nagyon nehéz pillanatok voltak. – Nagyon sokat dolgoztunk, és amikor azt érzed, hogy megtettél mindent, mégsem jön a várva várt siker, akkor újrakezdeni nagyon megterhelő és negatív is tud lenni – magyarázta az ünnepelt.
Karrierje legfájóbb emlékei közül kettőt idézett fel: a 2003-as zágrábi világbajnoki döntőt, amelyet 26-20-as vezetésről veszített el a magyar válogatott Franciaországgal szemben, illetve a 2004-es athéni olimpiát, amelyen nem jutottak elődöntőbe. – Nagyon komoly éremesélyes csapattal vágtunk neki, és az ötödik hely nagyon fájó eredmény volt számunkra. Persze, most összetenném a két kezemet, ha még játszanék, és második helyezést érnénk el a világbajnokságon – mondta a korábbi világklasszis.
Görbicznek az utazások és az edzések egyáltalán nem hiányoznak, viszont maga a légkör és a csapat igen. – Néha szívesen ott lennék, és mondanék néhány mondatot a lányoknak a pálya széléről, de örülök, hogy úgy hagytam abba a kézilabdát, hogy már elég! Nincs bennem olyasmi, hogy még nagyon szívesen játszanék, mert lenne bennem még egy év – fogalmazott a győri legenda.
Mint felidézte, nem sok csapat akarta megszerezni, mert mindenki tudta, hogy Győrben szeretne kézilabdázni, és fiatal korától kezdve öt évre szóló szerződéseket kötött.
– Amikor volt komoly ajánlatom, azon gondolkoztam, hol jó nekem, hol tudok fejlődni? Lehet, hogy tudtam volna fejlődni külföldön, és megismerni egy másik kultúrát, de napi egy edzéssel nem biztos, hogy jó lett volna nekem Skandináviában – magyarázta. Végül úgy döntött, marad a napi két-három edzésnél, és inkább Győrben próbál hosszú távon jó sportoló lenni.
