A futballistaként fényes karriert befutott még csak 13 esztendős siheder volt, amikor a gerelyhajító Németh Miklós az ellenfeleit sokkoló első dobásával világcsúcsot javított a montreali olimpián, és aranyérmet szerzett. Dömének kiváló a memóriája, 47 évvel az emlékezetes magyar siker után is centiméterre pontosan tudja, hogy Németh 1976-ban 94,58 méterre javította a világ addigi legjobbját.
A korábbi 61-szeres magyar és hétszeres világválogatott labdarúgó további, ráadásul személyes kötődéséről is mesélt az atlétika bűvöletében.
– Mindig is felnéztem a kivételes tudású atlétákra, tetszett a magabiztosságuk, a gyorsaságuk, a ruganyosságuk, a kitartásuk. Nagyra tartottam a teljesítményüket, a csúcsok pedig elkápráztattak, mert azok számomra azt bizonyították, hogy a legjobbnál is van jobb, tehát nincs olyan a sportban, hogy ez már a felső határ. Ugyan soha nem kérdezték meg tőlem, de most itt a jó alkalom, hogy a magam rövidke atlétikai pályafutásáról, vagy inkább kiruccanásomról is szót ejtsek.
Tizennégy éves koromig a suliban az alacsonyabbak közé tartoztam, de amilyen kicsi voltam, olyan gyors, és még szívós is. Jól ment a 60 méteres síkfutás, a kislabdát is messzire tudtam eldobni, ezért lehettem az iskolai háromtusa csapatunk húzóembere. Megnyertük a kerületi versenyt, aztán a budapestit is, de még az országoson is jó helyen végeztünk. A sikerek feldobtak, mégis úgy éreztem, hogy én futballistának születtem, ezt tudatosították bennem a Honvédban az edzőim is
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 60. születésnapját nemrégiben ünneplő Détári Lajos, aki néhány napja értesült arról, hogy a budapesti atlétikai világbajnokság szervezői tiszteletjegyekkel kedveskednek neki.
