Wladár Sándor titka: belső hit és sok ezer lájk

Van mire visszatekintenie Wladár Sándornak, aki ma ünnepli a hatvanadik születésnapját. A lapunknak adott interjúban is felidézi, hogy noha 1980-ban olimpiai bajnok lett, a versenysport, az úszás legalább annyi gyötrelemmel járt az életében, mint sikerrel. Állatorvosként megbecsülten végezte a munkáját, de örül annak, hogy a Magyar Úszószövetség elnökeként immár hat esztendeje visszatalált a sporthoz. Wladár Sándor a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként, valamint a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) elnökségi tagjaként is igyekszik a legjobb tudása szerint ellátni a feladatát.

Budapest 20230713 Magyar Úszó Szövetség elnõk Fotó Árvai Károly Nemzeti Sport Wladár Sándor Fotó: Árvai Károly

– Rémisztő ez a szám, hogy hatvan lettem. Félennyi ideje azt gondoltam, az élet örökké tart. Egyre többen meghalnak körülöttem, szüleimet is elvesztettem, ezek elgondoltató tények – Wladár Sándort a korral is járó gondolatokra sarkallja a hatvanadik születésnapja. – Maga az elmúlás, a hálátlanság is sokkoló. A minap jártam arra, döbbenetes látni például a Nemzet színésze, az alig egy éve elment Haumann Péter sírjának elhanyagoltságát. Vagy amikor a három éve meghalt Benedek Tibor emlékére mécsest gyújtottunk – igaz, nem volt meghirdetve az esemény –, jó, ha negyven ember volt jelen. Az emberi lét mulandó, én is már a lejtőn megyek lefelé, bár egészségileg és mentálisan egyelőre szerencsére negyvennek érzem magam csupán.

Csakúgy, mint Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás, Wladár Sándor és alakítója a magyar úszás legnagyobb történetének (Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)

Wladár Sándor a kerek évforduló apropóján kivételesen betekintést engedett a privát életébe.

– Családunkban soha nem volt különösebb felhajtás, az ünnepek csak kevéssel különböztek a hétköznapoktól. Az utóbbi években – mint közszereplő – rengeteg gratulációt kapok, ami természetesen jólesik. Talán azért is történik ez, mert – ki merem jelenteni – jó ember vagyok, akihez bárki fordulhat kérdéssel, kéréssel vagy éppen tanácsért. Mindenkit meghallgatok, lehetőségeimen belül igyekszem minél többeknek segíteni. Az egész életem jelentős részben azzal telt el, hogy próbáltam mások gondjait megoldani. Valahol olvastam, hogy az ember azért születik, hogy segítsen másokon, és ez a hitvallás mindmáig bennem van.

Egy asztrológus több mint harminc éve megmondta...

Wladár Sándor azt is elmesélte, úgy volt megírva, hogy ne legyen családja. Azzal is békében tud élni, hogy így alakult az élete.

– Akik ismernek, azok előtt nyitott könyv az életem, akik viszont nem, azok szinte semmi információval nem rendelkeznek rólam. Mindig voltak jó emberi kapcsolataim, barátaim vagy éppen szerelmeim. Úgy húsz éve megnősülhettem volna, de akkor ezt a lépést valamiért még korainak tartottam. Még huszonéves koromban egy kitűnő asztrológus megmondta: nem lesz családom. Így alakult. Egyébként az egész életemet hívő emberként éltem. Van Isten, ez egészen biztos, ő a Gondviselő Atya. Megszületünk és meghalunk. A belső hit a legfontosabb, annak hiányában elveszünk a világban.

Az állatorvosként szerzett barátságok hozták vissza az úszásba

A személyes hitvallás után a sportról beszélgettünk. Wladár Sándort 2017-ben választották meg a Magyar Úszószövetség elnökévé. Noha olimpiai bajnok, furcsa módon az állatorvosi praxisán keresztül vezetett vissza az útja a sportélethez, az úszószövetséghez.

– Úszóként nem hittem volna, hogy majd állatorvosként keresem a kenyerem. Éltem, dolgoztam, Faragó Tamás tanácsát – teremts egzisztenciális biztonságot! – negyven–negyvenkét éves koromra sikerült megvalósítanom. A munkát később is szerettem, de már nem a pénzkereset, hanem a segítő szándék mozgatott. A rendelőnk előtt rendszeres volt a sorban állás, a legkülönfélébb embereket ismerhettem meg, s hogy pácienseim gazdái közül sokakkal életre szóló barátságot kötöttem. Novotny Zoltán, Darnyi Tamás, Gyurta Dani és sokan mások kutyusaikkal mindannyian visszatérő vendégeim voltak. Eme kapcsolatoknak köszönhetően kerültem vissza az úszósportba. Gyurta Dani édesapja, Tamás szívbeteg tacskóját kezeltem. Ő vetette fel 2015-ben, lenne-e kedvem elnökségi tagnak lenni? Nekem eszembe sem jutott volna, viszont érdekesnek tűnt a felvetés. Jelentkeztem, beválasztottak, így lettem elnökségi tag. Gyárfás Tamás majd Bienerth Gusztáv elnökségét is túléltem... Bienerthről csak annyit, hogy rendkívül intelligens politikus volt, a sportéletet, a sportolók világát viszont egyáltalán nem ismerte, ezért nem lehetett jó elnök. Én gyerekkorom óta ebben a közegben szocializálódtam, ismerem a kulisszák mögötti folyamatokat. Tudom, kikre lehet számítani és ki szúr hátba az első adandó alkalommal…

Ezt adta az úszás: siker és félelem a kudarctól – Már kisgyermekként is nagy célok mozgattak. Nagyon sokat jelentett, hogy az első években két edzőm is mindent elkövetett azért, hogy megszerettessék velem az úszást. Pecsics Zsuzsának és Kurucz Júliának ezért nagy köszönettel tartozom. A legkedvesebb érmem is ebből az időszakból való: 1969-ben, hat és fél évesen, a Hajós Alfréd Uszodában 1500 gyorson a két évvel idősebbek között bronzérmet harcoltam ki. A harminchárom egyharmados medencében nem jól számoltam ki a távot, így negyvenöt hossz helyett kettővel később „halásztak” ki, mert tovább tempóztam… Nehéz életem volt, igazán nem is szerettem úszni, de a kötelesség vitt előre. A Széchy Tamás által kitűzött, mindennapos, húsz kilométeres fejadagok nagyon kemény próbát jelentettek. Elment a kedvem az úszástól, de a sikerek a medencében tartottak. Az élet minden területén féltem a kudarctól és ez a folyamatosan meglévő félelem nagy lendítőerő volt számomra.

Wladár Sándor elismeri, hogy elnökként, ötvennégy évesen neki is új kihívásoknak kellett megfelelnie, bele kellett tanulnia az elnöki szerepbe.

– Az első év pokoli nehéz volt. Meg kellett ismernem a szövetség életét, rendet kellett tennem, szabályozni az egyes csoportok túlzottan elszabadult edzőtáborozási igényeit, a dolce vita alaphangulatot, amivel szemben álltak az elszámolási kötelezettségeink. A legjobb szándék ellenére is becsúsztak olyan dolgok, amiket ma már véletlenül sem követünk el. Az első másfél év a tanulás időszaka volt, a stabil szövetségi működés megteremtése három évet vett igénybe. Annak kimondottan örülök, hogy a kivétel nélkül általam hozott kollégák kitűnő munkát végeznek. A magokat én ültettem el, ebből nőtt ki egy szép fa, amely kellően terebélyes. A munkatársaim például kialakították a régiós rendszereket, amelyek ugyancsak jól működnek. 2018-ban megalakítottam a sportolói bizottságot, amelynek választott tagjait korábban elképzelhetetlen jogkörökkel ruháztam fel. Betekinthetnek a kulisszák mögé, láthatják a folyamatokat, amelyeknek így aktív részesei lehetnek. A gyermekvédelmi programot szerintem mi alkottuk meg először kiterjedt és alapos formában. Az olimpiai bajnokok testületét szintén 2018-ban hívtuk életre. A Semmelweis Egyetemmel karöltve kiépítettük a sportegészségügyi rendszerünket.

Wladár Sándor, aki egyben a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, nem tagadja, időbe tellett, mire minden az elképzelései szerint működött, de a korából fakadóan már bölcsebben reagál az esetleges feszültségekre, könnyebben tolerálja a gondokat. 

– Tudom, milyen csatákba szabad belemenni és hol égethetem meg magamat. Sokat jelent számomra, hogy itt, a szövetségben tizenhét kiváló kolléga vesz körül, akiktől akár tanácsokat is kérhetek. A szövetségi munka is sokkal könnyebb lett, mint az első három évben volt, bár a 2022-es év a váratlanul a nyakunkba zuhant világbajnokság és édesanyám elvesztése miatt kiugró erőpróbát jelentett. A legfontosabbnak azt tartom, hogy jól tudom kezelni az anomáliákat, van egy belső békém, amit erősít az is, hogy már nincsenek nagyratörő terveim. Amit a jó Istentől megkaptam, azt igyekszem maximális tudásom szerint ellátni, de nincs újabb karriervágyam. Helyesebben talán egyetlen komoly célom az, hogy a 2020-ban elkezdett Úszó Nemzet Programot sikerrel tudjuk továbbvinni. Szeptembertől már negyvenhatezer gyerekkel és ötszáz oktatóval folytatódik a program és ez a szám még jócskán emelkedni fog.

Wladár Sándor is tudja, mi a sport ereje

A sport ereje ma is hatalmas. A napokban a belgrádi ifjúsági Eb-ről kilenc aranyéremmel jöttünk haza. Az erről szóló egyik anyagunkra a Facebookon majd ötezer lájk érkezett. Azért, mert aranyérmes magyarokról szólt. Csak a sport képes arra, hogy pártállástól függetlenül mindenki a magyaroknak drukkoljon. 

Borítókép: Wladár Sándor a hit segítségével megőrizte a jó kedélyét (Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)