Augusztusban a budapesti atlétikai világbajnokságon második vb-bronzérmét szerezte Halász Bence. A 2019-es dohai helyezését megismételve ezúttal hazai pályán állhatott a dobogó harmadik fokára. Az elsők között gratulált neki az úszólegenda Darnyi Tamás, és a 26 esztendős dobóatlétának felemelő érzés volt találkozni a nála harminc évvel idősebb négyszeres olimpiai bajnokkal. S erre még csak ráerősített, hogy csatlakozott hozzájuk Lord Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség Budapesten újjáválasztott elnöke, Moszkva és Los Angeles középtávfutó aranyérmese, így Darnyihoz hasonlóan ő is az olimpiai bajnokok díszes társaságának tagja.
Halász Bence a tükörbe nézve nem ismert magára
Az ünneplést és a médiaszereplések sokaságát, valamint a Szuper Liga-döntőt és a csapatbajnoki versengést a teljes nyugalomnak, a feltöltődés heteinek kellett volna követnie, ám a magyar atlétaválogatott húzóemberének ebből a megérdemelt jóból szinte semmi sem jutott. – Tüdőgyulladással estem az ágynak, hol vacogtam, hol kivert a víz, rosszul voltam, egyre gyengébbnek és elesettebbnek éreztem magamat, és ez így ment tizenegy hosszú napon át. Hat kilót fogytam, amikor a tükörbe néztem, nem ismertem magamra, olyan pocsékul festettem. Nem tartom kizártnak, hogy közben Coviddal is megfertőződtem, de nem fantáziálok, inkább örülök annak, hogy módjával már terhelni tudom magamat, mondjuk úgy, hogy elkezdtem edzegetni – számolt be az elmúlt hetek nehéz napjairól az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó hétszeres magyar bajnok kalapácsvető, aki ezekben napokban kicsit még mindig köhögve Jánoshalmán, a szülői házban igyekszik erőt gyűjteni az egyre nagyobb terhelésű edzések elvégzéséhez.
Világbajnoki szereplését értékelve ezúttal is annak a véleményének adott hangot, hogy Budapesten a soha nem tapasztalt biztatásnak köszönhetően pályafutása eddigi legjobb versenyét produkálta, de az elől sem zárkózott el, hogy minősítse az újabb lengyel–magyar óváscsata nem éppen szívderítő eseményeit.
