Elképesztő csoda volt mindaz, ami a magyarokkal történt hétfőn este a horvátok legyőzésekor. Egy, a szó képletes értelmében agyonvert csapat kezdett el csúszni-mászni, olyan feltámadást produkálni, amely ritka ebben a sportágban. Azért nekünk volt már ilyenben részünk. 2003-ban a portugáliai férfi vb-n a jugoszlávok elleni kétszeri hosszabbításba fulladó csata végén még közvetlen olimpiai kijutást ünnepelhettünk. 2007-ben ugyancsak a férfi válogatott a németországi vb-n elképesztő módon verte meg a dánokat. De fordított esetet is tudunk mondani – sajnos. A 2000-ben, Sydney-ben rendezett magyar–dán olimpiai döntőt, netán a 2003-as női vb-döntőt, amikor a dánok és a franciák ellen buktunk el úgy, ahogy nem lehet és úgy, ahogy most a horvátok megmutatták, hogy lehet.
KÉRDÉSEK VANNAK, VÁLASZOK LESZNEK?
A megmagyarázhatatalan dolgok világbajnoksága. Ez volt ez a két hét a magyar csapat számára. Hiába kérdeztem, faggattam a játékosokat, hogy mi történt velük abban a kétszer negyedórában, amikor totálisan összeomlottak Montenegró és Svédország ellen – nem jött válasz. Fizikális gondok? Nem. Lelki bajok? Ki tudja.
Miként arra sincs épkézláb magyarázat, hogyan tudtuk megnyerni ezt az utolsó meccset a horvátok ellen. Most még nincsenek meg a válaszok, de mihamarabb meg kell lenniük! Akkor követnénk el ugyanis óriási hibát, ha most, az olimpiai selejtező elérése miatt a felmerülő problémákat a szőnyeg alá sepernénk és azt kiáltoznánk: nincs itt semmi látnivaló.
GOLOVIN KAPITÁNY METAMORFÓZISA
Persze arra, hogy mi történt a horvátok ellen, lehet mondani, hogy szerencsénk volt (amúgy az volt, hogy a brazilok egy nappal korábban legyőzték a cseheket, ezzel tétmeccset csináltak a magyaroknak a horvátok elleni ütközetből), magam inkább arra hajlok, hogy végre kijött az igazi tudás ezekből a lányokból. Ez a katartikus élmény olyan erőket szabadíthat most fel ezekből a lányokból, amely a későbbiekben kamatozhat. Mert ebben a csapatban igenis benne van (volt) ez a teljesítmény, csak éppen nem sikerült kiaknázni. Még annak a szövetségi kapitánynak, Golovin Vlagyimirnak sem, akinél tisztességesebb, jószándékúbb, rendesebb ember kevés ült ezen a kispadon az idők során. Vova éjjel-nappal az ellenfelekkel foglalkozott, elemzett, készült, meccsekre járt, ember ennél többet nem csinálhatott. Ám a kritikus szituációkban mégsem tudott egyről a kettőre jutni. 2021-ben vette át a válogatottat, azóta volt két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon, de az áttörés nem sikerült neki.
Pedig lényegében azzal a játékosanyaggal dolgozhatott, amelyet a korábbi, fényes sikereket hozó utánpótlás-világversenyeken edzett. Az ő esete a legjobb példája annak, hogy egy sikeres utánpótlás edző nem biztos, hogy ugyanolyan sikeres felnőtt kapitány tud lenni.
Pont olyan ez, mint amikor egy junior vb megnyerése után a szurkoló azt várja, hogy egy csipesszel megfogjuk az aranyos lányokat, áttesszük őket a felnőttbe és a sportág következő tíz éve megoldott. Ez így nem megy, ennek évek óta látjuk tanújelét. A döntéshozók most nincsenek könnyű helyzetben, mert egyrészt a csapat nem teljesítette a kitűzött célt, azaz nem jutott a negyeddöntőbe, másrészt viszont elérte az olimpiai selejtezőt.
Mindig az utolsó élmény a legerősebb. Hogy aztán áprilisban ki ül majd a magyar válogatott kispadján, azt – szerencsére – nem nekem kell eldönteni. Egyet azonban nem érdemes elfeledni: Golovin kapitánykodása alatt egyszer sem tudott a legjobb csapattal versenyezni, mert a keret tagjai állandó sérüléssel küzdöttek. Azért megnéztem volna a válogatottat és a kapitányt, ha tényleg mindenki rendelkezésére áll.
BÍRÓ, VÁMOS, SIMON (ÉS KLIVINYI)
Ezen a világbajnokságon a világklasszis kapus, Böde-Bíró Blanka, az irányító Vámos Petra és a mindössze 19 éves Simon Petra mutatta meg, mennyi aranyfedezete van a női kézilabda-válogatottnak. Bíró Blanka a vb végére - Szemerey Zsófi sérülése után - gyakorlatilag egyedül maradt. Nem kell mondani, mekkora teher ez.
Simon Petra lehet a sportág Szoboszlai Dominikje, csak ne rekedjen meg a fejlődése!
Vámos Petra pedig hamarosan a klasszisok közé emelkedhet. A többiek – ilyen-olyan oknál fogva – elmaradtak attól a teljesítménytől, ami a képességük alapján bennük van. A BL-ben edződött szélsőpárosnak (Győri-Lukács Viktória, Szöllősi-Schatzl Nadine) volt már jobb világversenye és remélhetőleg lesz is még jobb.
A mosonmagyaróvári átlövő, Albek Anna csak időnként csillantott meg valamit abból a tudásból, ami benne lakozik. Kuczora Csenge - akiben a kezdetektől fogva nagyon bízik a kapitány - valós tudása alatt játszott, Bordás Rékán pedig érződött az a kálvária, amely 2023 őszén vele történt. Bordás a Debrecenből igazolt a Fradiba, de ott nem kapott lehetőséget, egy hónappal a vb előtt azért adták kölcsön Vácra, hogy legalább játékba lendüljön, de ez az idő kevés volt ehhez. Szívesen megnéztem volna egy-egy krízishelyzetben, ha Golovin mester kicsit több bizalmat ad a kisvárdai Juhász Grétának, aki a hollandok elleni második felkészülési meccsén mutatta meg, mekkora kurázsi van benne. Végül szólni kell a keret egyik legrutinosabb játékosáról, Debreczeni-Klivinyi Kingáról, aki ezen a vb-n nem sok lehetőséget kapott, de az utolsó meccsen nélküle aligha születik meg ez a nagy siker. Azaz, ha ő nincs, akkor most nem arról beszélnénk, hogy 2024 áprilisának közepén olimpiai selejtezőt játszik ez a csapat.
KI LEHET JUTNI PÁRIZSBA!
A kvalifikációs torna két ellenfele, Kamerun és Japán már ismert. Ide, ebbe a négyesbe kerül még be a most zajló vb egyik élcsapata. Ez lehet Svédország, Németország esetleg Hollandia. A négy csapatból kettő jut ki Párizsba, ez a küldetés egyáltalán nem lehetetlen. Persze láttuk a vb-n a japánokat, akik a dánokat és a szerbeket is leütötték a tábláról, de azért ez a feladat sem megoldhatatlan. A lányoknak most minden este meg kellene nézniük a horvátok elleni meccs utolsó 15 percét.
Aztán a lehető legjobban, a célnak mindent alárendelve elvégezni a felkészülést és sutba vágni a klubérdekeket. Mert most az a fontos, hogy ez a csapat ott legyen a párizsi olimpián, s mire eljön a 2024-es, részben magyar rendezésű Európa-bajnokság ideje, már olyan együttes legyen, amelynek tagjai elhiszik magukról, hogy képesek nyerni és képesek arra, amiből most, Svédországban csak keveset láttunk.
Borítókép: A tizedik helyet ünnepelte a válogatott (MKSZ/Kovács Anikó)
