– Egymásnak adják a kilincset az újságírók, az edzésidőben fotózzák. Ha tavaly valaki ezt jósolja, kineveti?
– Hát, nem is tudom. Tudja, az az érdekes, hogy a felfogásomban minimális a változás, szinte ugyanúgy, lépésről lépésre készülök a következő feladatra, mint egy éve.

– A honlapja szerint hétfős stáb, kineziológus, sportpszichológus, gyógytornász, edző, a versenyekre utazó edző, erőnléti edző, fizikoterapeuta segíti a felkészülését. Egy éve ez biztosan nem így volt.
– Tényleg nem, a stáb összetétele változott, sokkal személyre szabottabb lett a programom. Az edzőmmel, Balázs Györggyel a nyár óta dolgozom, egyelőre az Australian Open végéig szól a megállapodásunk.
– Fel sem vetődött, hogy külföldi edzővel dolgozzon?
– Mindenféleképpen magyar stábot szerettünk volna. A közeljövőben el tudom képzelni, hogy Gyuri mellett egy olyan edző is segítse a csapatomat, aki friss, a magyar tenisztől eltérő szemléletet hoz a rendszerbe. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar felkészítőimmel ne tudnánk változtatni a fejlesztésre szoruló ütéseken, ha már szóba jött, a fonák nyesésben szeretnék előre lépni. Illetve a játék valamennyi elemében fejlődnöm kell. Úgy érzem, hogy a rám jellemző szorgalom és alázat nem változott. Gyakran kérdezik is tőlem, hogy miért pont májusban, a Carlos Alcaraz elleni győzelemmel hívtam fel magamra a figyelmet.
Djokovics vagy Nadal skalpja érhetne ennyit
– És mi a megfejtés, miért Rómában robbant be a köztudatba?
– Akkor jött ki a lépés. Addig is a folyamatos fejlődés elvét követtem, és ahogy az élsportban tanítják, mindig a következő mérkőzésre koncentráltam. Mert másképp talán nem is lehet. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alig van értékesebb skalp a teniszvilágban, mint Carlos Alcarazé. Esetleg a Grand Slam-rekorder, Novak Djokovics vagy a jövőre visszatérő Rafael Nadal elleni győzelem vetekedhet ezzel. Hirtelen nem is tudom, melyikre van nagyobb esély… Djokovics harminchat évesen is magabiztosan játszik, visszaveri a fiatalok támadásait. Nadal talán maga sem tudja, hogy a sérülése után mennyi ideje van még a teniszben. Szóval, Alcaraz legyőzése az életem győzelme, nem hiszem, hogy ezt valaha sikerül túlszárnyalnom.