– Egymásnak adják a kilincset az újságírók, az edzésidőben fotózzák. Ha tavaly valaki ezt jósolja, kineveti?
– Hát, nem is tudom. Tudja, az az érdekes, hogy a felfogásomban minimális a változás, szinte ugyanúgy, lépésről lépésre készülök a következő feladatra, mint egy éve.
– A honlapja szerint hétfős stáb, kineziológus, sportpszichológus, gyógytornász, edző, a versenyekre utazó edző, erőnléti edző, fizikoterapeuta segíti a felkészülését. Egy éve ez biztosan nem így volt.
– Tényleg nem, a stáb összetétele változott, sokkal személyre szabottabb lett a programom. Az edzőmmel, Balázs Györggyel a nyár óta dolgozom, egyelőre az Australian Open végéig szól a megállapodásunk.
– Fel sem vetődött, hogy külföldi edzővel dolgozzon?
– Mindenféleképpen magyar stábot szerettünk volna. A közeljövőben el tudom képzelni, hogy Gyuri mellett egy olyan edző is segítse a csapatomat, aki friss, a magyar tenisztől eltérő szemléletet hoz a rendszerbe. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar felkészítőimmel ne tudnánk változtatni a fejlesztésre szoruló ütéseken, ha már szóba jött, a fonák nyesésben szeretnék előre lépni. Illetve a játék valamennyi elemében fejlődnöm kell. Úgy érzem, hogy a rám jellemző szorgalom és alázat nem változott. Gyakran kérdezik is tőlem, hogy miért pont májusban, a Carlos Alcaraz elleni győzelemmel hívtam fel magamra a figyelmet.
Djokovics vagy Nadal skalpja érhetne ennyit
– És mi a megfejtés, miért Rómában robbant be a köztudatba?
– Akkor jött ki a lépés. Addig is a folyamatos fejlődés elvét követtem, és ahogy az élsportban tanítják, mindig a következő mérkőzésre koncentráltam. Mert másképp talán nem is lehet. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alig van értékesebb skalp a teniszvilágban, mint Carlos Alcarazé. Esetleg a Grand Slam-rekorder, Novak Djokovics vagy a jövőre visszatérő Rafael Nadal elleni győzelem vetekedhet ezzel. Hirtelen nem is tudom, melyikre van nagyobb esély… Djokovics harminchat évesen is magabiztosan játszik, visszaveri a fiatalok támadásait. Nadal talán maga sem tudja, hogy a sérülése után mennyi ideje van még a teniszben. Szóval, Alcaraz legyőzése az életem győzelme, nem hiszem, hogy ezt valaha sikerül túlszárnyalnom.
– Majd kiderül, mint ahogy azt is tudjuk, hogy nem „egynyári” teniszező. Az idén elkapta a háromszoros Grand Slam-döntős Casper Ruudöt, a korábbi top 10-es Roberto Bautista Agut és a top 20-as Alex de Minaur is az áldozata volt.
– Igen, büszkén gondolok vissza a sanghaji tornára. Az Alcaraz elleni meccs volt pályafutásom legnagyobb sikere, de a sorozatban lejátszott mérkőzések közül az októberi ATP-1000-es sanghaji versenyt mondom, ahol sorrendben De Minaur, Dusan Lajovics és Ruud ellen sikerült nyernem. Büszke vagyok arra is, hogy idén először Grand Slam-főtáblás mérkőzéseket játszottam, a US Openen egy győztes és egy vesztes, Wimbledonban egy vesztes meccs a mérlegem. Jövőre mind a négy Grand Slam-versenyhelyszínen szeretnék legalább egy mérkőzést nyerni, és a világranglistán is előre akarok lépni.
Marozsán megelőzné Fucsovics Mártont
– Jelenleg a 64. helyen áll, és azt olvastam, hogy jövő év végére a top harmincba vágyik.
– Ez így nem teljesen pontos. A top ötven lehet a cél, és az már csak hab lenne a tortán, ha közelebb lennék a harminchoz, mint az ötvenhez. Talán sokan nem tudják, hogy mi minden kell ehhez. Először is meg kell védenem az idén megszerzett pontjaimat, vagy legalább tartanom, de inkább túl kell szárnyalnom azt a szintet, amit elértem. És csupán abban az esetben lehet erre esélyem, ha egészséges leszek. Nyilvánvalóan az a célom, hogy idővel, lehetőleg mihamarabb én legyek Magyarország első számú férfi teniszezője.
– A rangsorban jelenleg 59. Fucsovics Márton nyilván tudja, hogy ez a szándéka.
– Sejtem, hogy ezzel ő is tisztában van. Természetes rivalizálás van köztünk, de ez a versenysportban teljesen normális. Én vagyok a feltörekvő, huszonnégy éves fiatal, ő hét évvel idősebb nálam, tehát elkerülhetetlen, hogy idővel bekövetkezik a váltás. Mindenesetre a versengés nem nyomja rá a bélyegét a kapcsolatunkra, szeretek vele edzeni, és olykor az is előfordult, hogy nem csak a teniszről beszélgettünk.
