Marozsán nem hiszi, hogy Szoboszlai mellett labdába rúghat az év sportolója választáson

Hálás a szüleinek a neveltetéséért, okosan gazdálkodik az eddig megkeresett pénzével, és huszonnégy évesen Marozsán Fábián már azt is tudja, milyen befektetésbe kezd, ha egyszer abbahagyja a teniszt. A világranglista 64. helyén álló játékos minél hamarabb megelőzné Fucsovics Mártont (59.) a rangsorban, mert ő akar az ország első számú férfi teniszezője lenni. Marozsán a profi sport darálójában is megtalálja a boldogságot, párkapcsolatban él, de a partnerével nem jelenik meg az Év sportolója gálán, mert Aucklandben lesz dolga, az Australian Openre felvezető versenyen indul. Bár ha ott is lenne az Operaházban, előre gratulálna a férfi sportolók között szerinte toronymagas esélyes Szoboszlai Dominiknek.

TENNIS-ATP-CHN Fotó: WANG ZHAO

– Egymásnak adják a kilincset az újságírók, az edzésidőben fotózzák. Ha tavaly valaki ezt jósolja, kineveti?
– Hát, nem is tudom. Tudja, az az érdekes, hogy a felfogásomban minimális a változás, szinte ugyanúgy, lépésről lépésre készülök a következő feladatra, mint egy éve.

Marozsán Fábián Carlos Alcaraz skalpját is begyűjtötte. Fotó: MTI/EPA/Ettore Ferrari

– A honlapja szerint hétfős stáb, kineziológus, sportpszichológus, gyógytornász, edző, a versenyekre utazó edző, erőnléti edző, fizikoterapeuta segíti a felkészülését. Egy éve ez biztosan nem így volt.
– Tényleg nem, a stáb összetétele változott, sokkal személyre szabottabb lett a programom. Az edzőmmel, Balázs Györggyel a nyár óta dolgozom, egyelőre az Australian Open végéig szól a megállapodásunk.

– Fel sem vetődött, hogy külföldi edzővel dolgozzon?
– Mindenféleképpen magyar stábot szerettünk volna. A közeljövőben el tudom képzelni, hogy Gyuri mellett egy olyan edző is segítse a csapatomat, aki friss, a magyar tenisztől eltérő szemléletet hoz a rendszerbe. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar felkészítőimmel ne tudnánk változtatni a fejlesztésre szoruló ütéseken, ha már szóba jött, a fonák nyesésben szeretnék előre lépni. Illetve a játék valamennyi elemében fejlődnöm kell. Úgy érzem, hogy a rám jellemző szorgalom és alázat nem változott. Gyakran kérdezik is tőlem, hogy miért pont májusban, a Carlos Alcaraz elleni győzelemmel hívtam fel magamra a figyelmet.

Djokovics vagy Nadal skalpja érhetne ennyit

– És mi a megfejtés, miért Rómában robbant be a köztudatba?
– Akkor jött ki a lépés. Addig is a folyamatos fejlődés elvét követtem, és ahogy az élsportban tanítják, mindig a következő mérkőzésre koncentráltam. Mert másképp talán nem is lehet. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alig van értékesebb skalp a teniszvilágban, mint Carlos Alcarazé. Esetleg a Grand Slam-rekorder, Novak Djokovics vagy a jövőre visszatérő elleni győzelem vetekedhet ezzel. Hirtelen nem is tudom, melyikre van nagyobb esély… Djokovics harminchat évesen is magabiztosan játszik, visszaveri a fiatalok támadásait. Nadal talán maga sem tudja, hogy a sérülése után mennyi ideje van még a teniszben. Szóval, Alcaraz legyőzése az életem győzelme, nem hiszem, hogy ezt valaha sikerül túlszárnyalnom.

– Majd kiderül, mint ahogy azt is tudjuk, hogy nem „egynyári” teniszező. Az idén elkapta a háromszoros Grand Slam-döntős Casper Ruudöt, a korábbi top 10-es Roberto Bautista Agut és a top 20-as Alex de Minaur is az áldozata volt.
– Igen, büszkén gondolok vissza a sanghaji tornára. Az Alcaraz elleni meccs volt pályafutásom legnagyobb sikere, de a sorozatban lejátszott mérkőzések közül az októberi ATP-1000-es sanghaji versenyt mondom, ahol sorrendben De Minaur, Dusan Lajovics és Ruud ellen sikerült nyernem. Büszke vagyok arra is, hogy idén először Grand Slam-főtáblás mérkőzéseket játszottam, a US Openen egy győztes és egy vesztes, Wimbledonban egy vesztes meccs a mérlegem. Jövőre mind a négy Grand Slam-versenyhelyszínen szeretnék legalább egy mérkőzést nyerni, és a világranglistán is előre akarok lépni.

Marozsán megelőzné Fucsovics Mártont

– Jelenleg a 64. helyen áll, és azt olvastam, hogy jövő év végére a top harmincba vágyik.
– Ez így nem teljesen pontos. A top ötven lehet a cél, és az már csak hab lenne a tortán, ha közelebb lennék a harminchoz, mint az ötvenhez. Talán sokan nem tudják, hogy mi minden kell ehhez. Először is meg kell védenem az idén megszerzett pontjaimat, vagy legalább tartanom, de inkább túl kell szárnyalnom azt a szintet, amit elértem. És csupán abban az esetben lehet erre esélyem, ha egészséges leszek. Nyilvánvalóan az a célom, hogy idővel, lehetőleg mihamarabb én legyek Magyarország első számú férfi teniszezője.

– A rangsorban jelenleg 59. nyilván tudja, hogy ez a szándéka.
– Sejtem, hogy ezzel ő is tisztában van. Természetes rivalizálás van köztünk, de ez a versenysportban teljesen normális. Én vagyok a feltörekvő, huszonnégy éves fiatal, ő hét évvel idősebb nálam, tehát elkerülhetetlen, hogy idővel bekövetkezik a váltás. Mindenesetre a versengés nem nyomja rá a bélyegét a kapcsolatunkra, szeretek vele edzeni, és olykor az is előfordult, hogy nem csak a teniszről beszélgettünk.

– Amikor éppen nem volt konfliktusa a magyar szövetséggel, Fucsovics kinyilvánította, hogy mennyire fontos neki az ország képviselete a Davis-kupában. Önben is buzog a hazaszeretet?
– Igen, ez nem is kérdés. A tenisz egyéni sportág, de amikor csapatversenyen játszunk, és Marci szavaival élve a hazánkért játszunk a Davis-kupában, az valami teljesen más, felemelő, szép élmény. Ha itthon játszunk, mindig jó megtapasztalni a közönség, a barátok, a családtagok támogatását.

A magány a teniszező örök útitársa

– Erről jut eszembe: látta a Serena Williamsről készült filmet a Netflixen?
– Még nem.

– Pedig van benne néhány slágertéma, például amikor a Williamset „nyugdíjazó” Ajla Tomljanovic édesapja közli a lányával, hogy fogalma sincs, melyik szállodában tölti a következő éjszakát. A teniszező élete kiszámíthatatlan, egy-egy vereség után költözik, repülőjegyet foglal, gyakran egyedül utazik. Hogyan lehet kezelni ezt a magányt? Van olyan játékos, akivel valamelyest elmélyítette a kapcsolatát?
– Az amerikai Ben Sheltonnal egy olaszországi challenger versenyen játszottam, többször is együtt edzettünk, sokat beszélgettünk, ő nagyon jó fej. Még nem játszottam olyan sokszor az elit tagjai ellen, sokan talán nem is ismernek engem. Bár az Alcaraz elleni siker után ez megváltozhatott. Mindenkivel beszélő viszonyban vagyok, de tudom, folyamatosan magas szinten kell teljesíteni ahhoz, hogy az ember kivívja a tiszteletet, és partnerként kezeljék, bevegyék a klubba. A teniszező magányossága tényleg népszerű téma. Az életünk valóban ilyen, olykor nekem is eszembe jut egy-egy hosszabb úton, hogy azért ez embert próbáló feladat. A magány elleni orvosság az, amikor van, aki elkíséri az embert. Az utazó edzőm például vagy az édesapám, aki nem szereti a nagy távolságokat, de amelyik versenyhelyszín autóval bejárható, oda eljön, és támogat.

Marozsán Fábián megcélozza a top 50-et jövőre. Fotó: MTI/EPA/Alex Plavevski

– Őt tartja a nevelőedzőjének?
– Igen, hiszen ő volt az, aki Érden először ütőt adott a kezembe, és mindenben támogatott. Hálás vagyok neki ezért, meg persze azért is, hogy tisztességes nevelést kaptam. A siker nem változtatott meg, egyébként sem vagyok az az önmagától elszálló típus. A pénzügyeimet igyekszem okosan rendezni, nem élek nagy lábon. Már azt is tudom, mi lesz a hosszabb távú befektetésem, de erről még nem szeretnék beszélni.

Szoboszlai mellett nem lehet labdába rúgni

– A versenysport nem éppen magánéletbarát, marad ideje másra is a teniszen kívül?
– Párkapcsolatban élek, a barátnőm intelligensen elfogadja az élsport velejáróit. Mindketten alkalmazkodunk a másik elvárásaihoz, és ezért működik a kapcsolatunk.

– Január nyolcadikán nem tudja önt elkísérni az Operaházba, éppen Ausztráliában lesz az Év sportolója gála idején. Hogyan látja az esélyeit?
– Nem hiszem, hogy mellett idén bárki labdába rúghat.

– És ha ő majd a csapatversenyen, a magyar válogatottal aratja le a babérokat?
– Ez lehet, de ettől még az egyéni versenyben is ő az abszolút esélyes. Azt már önmagában hatalmas elismerésként élném meg, ha az én nevem is ott lenne a legjobb három között.

Borítókép: Marozsán Fábián mielőbb Magyarország első számú férfi teniszezője lenne (Fotó: Wang Zhao)