A világ bármely távoli pontján, így Dohában is megeshet, hogy az ember fülét magyar szó üti meg. Nekem is ebben a meglepetésben volt részem szerda reggel a szállodában, reggeli közben. Mi sem természetesebb, hogy beszélgetésbe elegyedtem a fiatal párral, Julcsival és Gellérttel.
– A vízilabda-vb miatt néztük ki magunknak Dohát. Mivel ide nagyon drága a repülőjegy, ezért először Dubajba repültünk. Két napot töltöttünk ott, kedd hajnalban érkeztünk meg Dohába. Természetesen hullafáradtan, mégis feldobódva. Nagyon vártuk a franciák elleni meccset, biztosan voltunk benne, hogy nyerünk – vágott bele a kissé kisiklott élménybeszámolóba Julcsi.
– Sokáig maga a mérkőzés nem is kötött le minket, hiszen simán vezettünk, sodródtunk az eseményekkel, élveztük a hangulatot – tette hozzá Gellért.
Aztán jött a fordulat, s a végkifejletet, a 11-10-es vereséget még másnap reggel is értetlenül, hitetlenkedve elevenítették fel.
– Döbbenet – így jellemezték, hogy mit is éreztek.
– Terveztük, hogy a meccs után beszélgetünk a többi magyarral, akiknek a többsége, miként megtudtuk, kinn él Katarban, s nagyon összetartanak. Ám mindenki nagyon csalódott volt, ezért mi is inkább minél gyorsabban eljöttünk az uszodából – tették hozzá.
