– Mindenki tudja, milyen messziről, mélyről indultunk. Komoly nehézségeken ment át a csapat lélekben és fizikálisan egyaránt. Igyekeztünk mindent megtenni. Köszönöm a játékosaimnak, hogy hittek abban, amit mi úgy hívunk, az érem másik oldala. Vették a fáradtságot, a bátorságot és az akaratot ahhoz, hogy az emberi kapcsolatok szintjén is példamutató csapattá váljanak. Ez a mai siker talán ebből fakadt – Mihók Attila, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya egyfelől szinte rezzenéstelen arccal, másfelől viszont lélekbe markolóan értékelt a Hollandia ellen büntetőpárbajban kivívott 13-12-es győzelem után.
Később, amikor arról kérdeztem, hogyan éli meg az Eb-kudarc után a mostani sikereket, ugyancsak határozottan és érzelemdúsan fogalmazott:
– Nem foglalkozom azzal, hogy sikerkapitány lennék, ahogy azzal sem foglalkoztam, hogy kudarckapitány voltam. Mi azért ezt nem egészen így gondoltuk.
Szíve legyen a szalmabábunak
Mihók Attila nem először igazolja, hogy kiváló pedagógus. Anno Dunaújvárosban nem is kisebb, hanem nagyobb csodát tett, válogatott játékosok egész sorát nevelte fel utánpótlásedzőként. Szeptemberben aztán megkapta élete lehetőségét, másként edzői pályafutása legnehezebb feladatát, a világbajnoki hatodik helyezés után leváltott Bíró Attila helyett őt nevezték ki szövetségi kapitánynak, amiről úgy beszélt, nem hitte, volna, hogy lesz még ilyen intenzív időszaka az életének.
Lett. A vártnál is intenzívebb. Női válogatottunk ugyanis az eindhoveni Európa-bajnokságon csupán ötödik lett, azaz a kontinensviadalon sem szerzett olimpiai kvótát.
– Eddig kettő lehetőségünk volt, most maradt egy – mondta Mihók Attila még a világbajnokságra készülve. S már akkor is beszélt arról, nem elég fizikálisan felkészíteni a lányokat, ismét igazi csapattá kell gyúrni őket.
– Le kell menni úszni, kondizni, lábtempózni, meg kapura lőni. Ez tényleg a legkönnyebb része a dolognak. Ami viszont a nehezebb, amit úgy fogalmaztam meg, hogy szíve legyen a szalmabábunak. Tehát el kell sétálni a varázslóhoz, és meg kell kérni, hogy ebben segítsen – fogalmazott aforizmát még a dunaújvárosi edzőtábor idején a duol.hu-nak nyilatkozva.
Úgy tartják, akárcsak az elődje, Bíró Attila – aki a lelki feltöltődés végett többször a Székelyföldre vitte a lányokat –, Mihók Attila is mestere a csapatépítésnek. Volt, hogy egyetlen fára kellett felmásznia a teljes keretnek, vagy éppen talicskáztak a lányok, de lézerharc, a Balaton körbetekerése is szerepelt már a közös programban.
