idezojelek

Globális osztálytalálkozó Katarban

A vizes világbajnokság csupán csali, az ország ezzel is a gazdagságát bizonyítja.

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós
Cikk kép: undefined
Fotó: OLI SCARFF

Remélem, jól emlékszem (évek múltán a neten hiába keresem), O. Henrynek van egy novellája, amelyben az elhagyott férj nyomoz a felesége után, s egy távoli panzióban tényleg csak egy pillanatra megüti az orrát az asszony illata. Valóban, az érzékszerveink közül az orrunk sem felejt. Ez jutott eszembe, amikor először beléptem a szállodai szobámba Dohában. Ugyanaz a szag, mint három évtizede, az egyetemi évek alatt arab barátunk (a bulikban alkoholt sosem fogyasztván testőrünk), a szíriai háborúban civil áldozatként elhunyt Efi szobájában. A keleti fűszerek, a keleti konyha ezek szerint a tisztítószerekben is jelen lévő illata.

Rögtön az első nap volt egy másik ritka élményem. Egyből bőrig áztam. Napközben is vajúdott néhány csöppet a felhő takarta ég, este aztán, amikor a szállásom felé igyekeztem, dörgött, villámlott, majd leszakadt az ég. Ami, ha nem is különös, annak figyelembevételével mégis érdekes, hogy 2023-ban, egész évben először október 23-án eredt el az első Dohában. A váratlan égi áldás a helyiek szerint Isten ajándéka, amiért Katar előző nap 3-1-re legyőzte Jordániát a labdarúgó Ázsia-kupa döntőjében. Méghozzá az egykor a Sevillát is megjárt Acsram Afif mesterhármasával, aki azóta Tamím bin Hamád al-Tání sejknél is többet szerepel a híradásokban…

Katarra manapság már nem illik rácsodálkozni, különösen a 2022-es labdarúgó-világbajnokság óta. A Perzsa-öböl nyugati partján, az Arab-félszigeten nőtt „púpon” elterülő kicsi ország hirtelen a világ érdeklődésének középpontjába került. A felháborodás hangján, persze. 

Még pontosabban: a nyugati világ álszent felháborodása miatt. Katar ugyanis a korrupt európai sportvezetők szavazatainak is köszönhetően nyerte el a 2022-es vb rendezésének jogát. A nyugati országoknak, beleértve a sajtójukat, nem igazán fűződött érdekük ennek feltárásához, a multicégek ugyanis besöpörték az extra profitot a helyi infra­struktúra fejlesztéséből. 

A Nyugat csak a világbajnokságot megelőző hónapokban ébredezett ismét és indított kampányt Katar ellen az emberi jogokért a „1love – egyféle a szerelem” jegyében. Katar persze nem kötött alkut, sőt büntetésként úgy reagált, ahogy az a nyugati országokból érkező turistáknak a legjobban fájt: az előzetes megállapodás dacára betiltotta a sörfogyasztást a stadionokban.

Megérkezésem után – elnézést – ez volt az egyik első dolgom: ellenőriztem, a boltokban most sem lehet, még aranyáron sem, alkoholt vásárolni. Biztosan megvan ennek a csatornája is, de az ember nem sörtúrára érkezik Katarba. Hanem a túlnyomó többség mindenekelőtt a napfényt, a tengert élvezni. A február is megteszi e célból, de azért nem ideális, a tenger hőmérséklete ez idő tájt csupán tizenkilenc fok. Amúgy talán a november a legcsábítóbb hónap, amikor a tenger még meleg, de már nincs kánikula.

Ám jómagam maréknyi magyarral együtt nem strandélményért, hanem magyar érmek reményében jöttem Katarba a vízilabda-világbajnokságra. Az ismeretlen országnak kijáró óvatosság miatt némi szorongással. A hírhedt Hayya applikációra – aminek kötelező letöltése miatt a futball-vb-re akkreditált újságírók anno erősen tiltakoztak a személyiségi jogaik­ra hivatkozva – ugyanis talán késve regisztráltam és az indulásomig nem kaptam meg a jóváhagyást. A Hamad-repülőtérre megérkezve az volt az első dolgom, hogy megnyissam a levelezésemet – még mindig semmi. A beléptetéskor a határőr azonban még csak rá sem kérdezett, ahogy később senki sem. Ha akarom: szabadon járok-kelek Dohában.

Ahol lassan két nap elteltével is kapkodom még a fejem. Nem akarok a nagy világutazó szerepébe helyezkedni, de sehol nem tapasztaltam még az emberi rasszoknak azt a színes kavalkádját, mint Katarban. Ázsiaiak az összes népcsoportból, afrikaiak, európaiak és persze helybéliek. E csoportokon belül is széles a spektrum. A fekete afrikaiak között például nem csupán papucsban csoszogó, munkában megtört melós akad, hanem finoman öltözött öltönyös üzletember. A muszlim férfiak jobbára európai módon, bár nem éppen ízlésesen öltözködnek, de van, aki manapság is kaftánt visel, a nők között pedig 2024-ben sem ritka, aki a fekete nikábba burkolózik, de közöttük is hódít az európai, sok esetben már-már kihívó divat.

Globális osztálytalálkozó egy végtére is szigorú diktatúrában.

Mert bár vannak önkormányzati választások, politikai pártok nincsenek, végső soron minden politikai és gazdasági hatalom egyetlen ember, az uralkodó, az emír kezében összpontosul. A demokratikus egyenlőség a társadalomban sem érvényesül. A durván hárommilliós lakosságnak csupán az egytizede úgymond őshonos katari, a többiek bevándorlók, vendégmunkások, természetesen többek között szavazati jog nélkül. És persze rendszeresen százezres nagyságrendben tartózkodnak itt turisták is. Nincs ebben semmi titok, már a reptéren is „citizens”, „residents” és „visitors” csoportok szerint sorolják be az embereket.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A de genere katariak nem nagyon érintkeznek másokkal, a bevándorlók/vendégmunkások amellett, hogy a szélrózsa minden irányából érkeznek, egy valamiben egyformák: mindannyian beszélnek angolul. S nem pötyögve, hanem szépen, tisztán. Legyen bár tisztségviselő a tömegközlekedésben, gyorséttermi, szállodai alkalmazott vagy csupán járókelő – mind segítőkész és kifogástalanul társalog angolul. Ezt már az első napon is sűrűn teszteltem, mert – ne vessenek meg érte – még ahhoz a generációhoz tartozom, hogy ha látok élő embert, inkább hozzá fordulok segítségért, útba igazításért, mint a telefonomhoz.

Nem azt akarom sugallni, hogy Katarban minden csupa mosoly. Szállodai szobámból például egy nyomorúságos belső udvarra nyílik kilátás, ahol elkeserítő életkörülmények között tengődnek emberek. Akik valaha valószínűleg nagy reményekkel érkeztek a munkát és jövedelmet ígérő országba, mégsem tudtak érvényesülni, megfásultak, s immár arra sincs erejük, reményük, hogy hazatérjenek.

Ők a vesztesek az amúgy érezhetően prosperáló országban. A híresztelésekkel ellentétben, de legalábbis a labdarúgó-vb idején tapasztalt árakkal szemben Katar nem drága ország. A „Meki” olcsóbb, az üzletekben úgy általában hasonló az árszínvonal, mint nálunk, a tömegközlekedés pedig egyenesen fillérekbe kerül, a teljes metróhálózatra például egy napijegy átszámítva hatszáz forint.

S Katar nem lassít, nem akar lemaradni az Egyesült Arab Emírségek vagy éppen Szaúd-Arábia mögött. Nem csak a felhőkarcolók, az ötcsillagos szállodák szaporodnak gomba módra. Az ország már nem csupán napfénnyel, tengerrel és luxussal akarja idecsábítani a vendégeket. Hanem élményt kínálva, rendezvényekkel is. Ennek természetesen a labdarúgó-világbajnokság volt a fénypontja, de ebbe a törekvésbe illeszthető a most zajló vizes világbajnokság is. 

Ami arra is példa, nem csupán felhőkarcolókkal lehet az építkezés határait feszegetni. Az esemény helyszínén összehasonlítási alapunk is lehet. Itt fekszik a háromszáz méter magas Aspire Tower, amely csupán egyetlen méter híján nem Doha legmagasabb építménye. Ám a vb-nek otthont adó Aspire Dome a maga nemében legalább ilyen meghökkentő létesítmény. Ugyanazon tető alatt képzeljenek el egy futball- és külön egy atlétikai pályát, sportcsarnokot és uszodát, amelyek ezúttal mind a világbajnokságot szolgálják, átmenetileg négy uszodát és kiszolgálóhelyiségeket állítottak fel bennük. Most februárban persze luxus a tető, nyáron, ötvenfokos melegben azonban létszükséglet.

A vizes vb tényleg csupán csali. 

Vízilabda-világbajnokságot még nem rendeztek úgy, hogy a házigazda ne tudott volna csapatot kiállítani. Ötvenegy évvel a kezdetek után ennek is eljött az ideje. Ám éppen a futball a bizonyíték rá, hogy Katar komolyan gondolja. A magyar vízilabdának emiatt persze még évtizedekig nem kell aggódnia. Jó lenne, ha hölgyek és urak egyaránt kimaxolnák Katart. Bearanyozva otthon az itteninél azért szürkébb februárt.

 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Oli Scarff)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Te csak nácizz, boldog Ausztria!

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Európa nagyhatalmai önmaguk fő ellenségei

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Gyalog galopp – német verzió

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyarország nincsen egyedül!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.