Sokkolta a magyar kosárlabda szereplőit az, ami vasárnap történt Sopronban. Az olimpiai selejtezőtornán a magyar női válogatott nagyon közel került Párizshoz: kikapott ugyan Kanadától, de nagy bravúrral legyőzte az olimpiai ezüstérmes Japánt, és a körbeverések miatt nyernie kellett Spanyolország ellen ahhoz, hogy 44 év után ismét ott lehessen a játékokon. A siker ott volt a kezében, de kiengedte belőle: a második félidő elején már 22 ponttal vezetett, ám akkor összezuhant, és egypontos vereséget szenvedett (73-72), amivel szertefoszlottak az olimpiai álmok.
Az egyik korábbi szövetségi kapitány, Rátgéber László a Mandinernek nyilatkozott, a cikk szerzője szerint érzelmekkel telve közölte:
– Nagyon nehezen éltem meg, sohasem gondoltam volna, hogy ennyire felzaklat egy olyan meccs, amelyen nem én ülök a kispadon. Az viszont nyugodt szívvel kijelenthető: a spanyolok elleni kudarc nemcsak ennek a 12 játékosnak, hanem a hazai kosárlabdának, sőt a teljes magyar sportmozgalomnak az óriási tragédiája… Nincsenek szavak, hogy pontosan érzékeltessük, mekkora veszteség is ez…
Egy dolog biztos: a mi életünkben ennyire kedvező lehetőségünk már nem lesz az ötkarikás részvételre! Biztos, hogy nem fordul elő újra, hogy ennyire szuper helyzetből (a hazai pálya előnye, telt ház előtt játszani, cserékkel teletűzdelt, már-már motiválatlan ellenfél, 22 pontos vezetés, amiből az utolsó negyedre is 14 pont megmarad) vívhatnánk ki egy olimpiai kvalifikációt…
Nem feladatunk a bűnbakkeresés, egyszerűen csak mérges vagyok, bosszús vagyok, és ez az érzés nem múlik! Történt, ami történt, van egy erős csapatunk, ám az is biztos: ennek az erős csapatnak az éléről hiányzik egy vezér! Hogy a pályán vagy a pályán kívül, ezt mindenki döntse el saját maga…
