Korábbi csapattársa, Tóth András és Óvádi László, az Újpest sportigazgatója is megerősítette a szomorú hírt Juhász Péter haláláról. A legendás labdarúgó egészségügyi állapota az utóbbi egy-két évben megromlott, a 70. születésnapján tudta meg, hogy súlyos beteg, de 2020-ban, nem sokkal a 72. születésnapja után, amikor lapunknak nyilatkozott, még aktívan dolgozott az UTE utánpótlásában, ott egyéni képzéseket tartva.
Juhász Péter akkor megerősítette, hogy a Real Madrid és az Inter is hívta: – Disszidálnom kellett volna. Az Inter még fiatalon hívott, a Real pedig az olimpián környékezett meg, hogy ne utazzak haza, és a többit majd megbeszéljük, de nem ugrottam bele a bizonytalanba. Ott nem volt lehetőség tárgyalni, annyi „kukkos” figyelt minket folyamatosan.
Így lett ezüst az olimpiai arany helyett
A 24-szeres válogatott balhátvéd pályafutása legnagyobb sikeres az 1972-es müncheni olimpián szerzett ezüstérem volt, de lapunknak azt is elárulta, hogy ez könnyen arany lehetett volna, ha döntetlent játszunk a lengyelekkel, ami az akkori szabályok szerint mindkét válogatottnak aranyat ért volna.
– Koronatanú vagyok, mert a lengyelek engem kerestek meg – emlékezett vissza a „win-win ajánlatra” Juhász Péter. – Lubanskit és Szymanowskit jól ismertem, szlovákul folyékonyan beszélek, így a szláv anyanyelvűekkel tudok kommunikálni. Behúztak az öltözőjükbe, és elmondták, a szovjetek és az NDK-sok ikszeltek a bronzmeccsen, és mindketten harmadikok lettek, legyen a mi meccsünk kettő-kettő, és együtt leszünk olimpiai bajnokok. Még abban is megállapodtunk, hogy a játékoskijáróban hogyan jelezzük, benne vagyunk-e vagy sem. Illovszky Rudolf magas lázzal nyomta az ágyat, úgy volt, ki sem jön a meccsre, de valaki megsúgta neki a tárgyalást. Eljött, leült a kispadra, de előtte kijelentette, ha valaki döntetlenre játszik, azt örökre eltiltatja. Vezettünk, de kikaptunk, rettegtünk, nehogy döntetlen legyen, és akkor még nem is sejtettük, hogy ezzel évtizedekkel később mennyi pénztől esünk el.
Juhász Péter Eb-álomcsapat tagja is volt
A végül olimpiai ezüstérmes, losonci születésű játékos 1967 és 1976 között futballozott az Újpesti Dózsánál, és részese volt a lila-fehérek sikersorozatának, az 1967 és 1975 között megnyert hét bajnoki címnek, valamint tagja volt az 1974-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) elődöntőbe jutott legendás együttesnek. Ezek mellett három Magyar Kupa-győzelem, valamint egy Vásárvárosok Kupája-finálé tartozik a legfényesebb eredményei közé.
Juhász az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságon is maradandót alkotott, beválasztották a torna álomcsapatába, a válogatott pedig a negyedik helyen végzett. Abban az évben itthon az Év labdarúgója lett.
