Most vagy soha! Akár a csütörtökön bemutatott, március 15-i témájú új magyar mozifilm címe is lehetett volna a mottója a magyar férfi kézilabda-válogatott vasárnap esti, Portugália elleni olimpiai selejtezőjének, amely egyben lezárta a tatabányai rendezésű kvalifikációs hétvégét is. Ki-ki meccs várt a csapatra, hiszen a már kijutott, mindhárom meccsét megnyerő Norvégia mögött a portugál és a magyar együttes is egy-egy győzelemmel, vagyis két-két ponttal állt. Portugália története során először az előző olimpiára jutott ki, Magyarország viszont a 2012-es negyedik helye óta távol maradt a játékokról, így valóban óriási lehetőség előtt állt.
A mérkőzésnek otthont adó Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnok már másfél órával a kezdés előtt piros-fehér-zöldben pompázva várta a nagy meccset. Nagyjából akkortájt ért véget a tunéziai és a norvég válogatott összecsapása, amelyet a százszázalékos mérleggel záró északiak nyertek meg 41-24-re. Miután azt a találkozót lefújták, a közönség fokozatosan a magyar–portugálra hangolt, tízzel a kezdődobás előtt hatalmas ováció fogadta a játékosokat, amikor pályára szólították őket. A maroknyi portugál tábor nyilván nem vehette fel a versenyt a hazai szurkolókkal, ám a hangulatra tényleg nem lehetett panasz.
Hullámvasút az első félidőben
Nem kevés múlott a meccs kimenetelén, ám az első támadást megelőzően mindkét csapat tagjai sportszerűen lepacsiztak egymással. Az első gólt Szita Zoltán révén Magyarország szerezte meg 35 másodperc után, erre válaszul egyenlített Portugália a 3. percben. Egy perccel később egy portugál hibának, no meg Ancsin Gábor és Imre Bence találatának köszönhetően már 3-1-re vezettünk. Innentől állandósulni látszott a forgatókönyv: a vendégcsapat visszajött egyre, a mieink viszont azonnal visszaállították a kétgólos differenciát. A sorminta a 10. minutumban szakadt meg, amikor 6-4-nél Mikler Roland védett, Szita Zoltán viszont nem hibázott, így elhúztunk 7-4-re – érezve a veszélyt, ekkor kért időt először a portugálok szövetségi kapitánya.
