Törvényi háttér, tervezés, adatalapú döntéshozatal, teljesítményalapú finanszírozás, transzparencia, kontrolling, tulajdonosi szemlélet és vállalati kultúra. Lassan egy órája beszélgetünk, s Bíró Péter sokadszorra ismétli e fogalmakat. No, nem úgy, mint egy politikus, sokkal inkább mintha egy közgazdaságtannal foglalkozó alapmű hangoskönyvváltozatát hallgatnánk. A világmegváltó gondolatokra szomjazó egyetemisták éppen ezeket a fejezeteket olvassák átlósan, de aki valaha is próbált már vállalkozást vezetni, pontosan tudja, éppen ez a szemlélet különböztet meg egy jól működő, hatékony céget egy bármennyire is nagyszerű ötletre gründolt, de csupán voluntarista módon vezetett társaságtól. Mint amilyen nagy vonalakban a Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) is volt másfél esztendeje; az állami tulajdonra ugyanis régi örökségként mai is hajlamosak vagyunk a „fogjuk meg és vigyétek” hozzáállással gondolni, a közös értékre nem tudunk úgy tekinteni, mint a sajátra.
Több mint 750 milliárd forintos állami sportvagyon
Magyarországon a mögöttünk hagyott több mint egy évtizedben, ha mindenáron kezdődátumot akarunk megjelölni, akkor 2011 óta a legcsekélyebb túlzás nélkül történelmi léptékű sportingatlan-fejlesztés valósult meg. A létesítmények többségének – de messze nem az összes – működtetéséért az NSÜ felel.
A kell-e ennyi stadion, akadémia, hasznosabban is el lehetett volna költeni az erre fordított temérdek pénzt közéleti lemezt ma már végképp értelmetlen újra és újra feltenni. Sokkal inkább az a kérdés, hogyan lehet megóvni, fejleszteni és hatékonyan üzemeltetni ezt az irdatlan értékű, több mint 750 milliárd forintra rúgó állami vagyont.
Erre a feladatra kapott megbízást Bíró Péter. A tisztelt olvasó ne lepődjön meg, ha a magyar sportvezetők népes táborában még nem találkozott e névvel. Bíró Péter ugyanis nem szokott, talán nem is szeret szerepelni. A vállalt feladatát akarja sikeresen teljesíteni.

Bíró Péter: Mindennek a sport az alapja
– Fiatalon öttusáztam, majd közgazdászdiplomát szereztem, amerikai könyvvizsgáló vagyok, folyékonyan beszélek hollandul, angolul és németül. 1993-ban úgy döntöttem, hogy Nyugaton folytatom, főképp tapasztalatot gyűjteni, úgy alakult a magánéletem, ezért ott építettem ki az életpályámat, de mindig tudtam, hazatérek egykor, hogy a megszerzett tapasztalatot itthon kamatoztassam. Hollandiában, Kanadában, Amerikában, Svédországban és Nagy-Britanniában többnyire a gyógyszeriparban léptem egyre feljebb, az elmúlt majd két évtizedben már cégvezetőként dolgoztam. Másfél éve kaptam a felkérést, hogy vezessem a Nemzeti Sportügynökséget, amit a kihívás, sőt elsősorban a miniszterelnök úr személyének, víziójának hatására vállaltam el. Én is hiszem, hogy a sport mindennek az alapja. Tudtam, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe, hiszen az üzleti élet szempontjából elszakadtam Magyarországtól, az itteni viszonyoktól. Ám mindig is magyarnak vallottam magam.
Amit Nyugaton elértem, azt annak köszönhetem, hogy itt nevelkedtem, legendás nevelőedzők egész sora és maga a sportközeg formálta a személyiségemet. Nem futamodhattam meg, elvállaltam a feladatot – így vallott Bíró Péter arról, hogyan és miért tért haza harminc év után.
Az NSÜ ékköveiMiként utaltunk rá, több mint 230 létesítmény tartozik az NSÜ alá. Ezek zömét tornatermek és tanuszodák teszik ki, de a magyar sport olyan ékkövei is a sportügynökség alá tartoznak, mint például – a teljesség igény nélkül – a Puskás Aréna, a Duna Aréna, a Nemzeti Sportuszoda, a Komjádi Béla uszoda, a Papp László Sportaréna, a Nemzeti Atlétikai központ, a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnok és az olimpiai központok Budapesten, Tatán, Mátraházán, Szegeden és Dunavarsányban. |