
Az elég hamar kiderült, hogy a horvát bíró engedi a kemény, férfias focit, így sokszor ugyan szemrehányóan néztek a játékvezetőre a túl könnyen földre kerülő zöld-fehérek, Igor Pajac nagyvonalúan mutatta, mehet tovább, nincs itt semmi fújnivaló. A Fradi szerencséjére a 34. percben is így gondolta, amikor a 16-oson belülre betörő Porro látszólag elesett Saldanha lábában, ám a horvát azonnal mutatta, mehet tovább. Erre Porro nem vitatkozni kezdett, hanem felpattant, visszaszerezte a labdát, kicselezte Abu Fanit, majd 7 méterről a kapufára bombázott.
A félidő vége felé Saldanha kapott labdát a bal oldalon, majd Traoréhoz passzolt, aki védője szorításában 11 méterről a kapu mellé lőtt. a lefújás előtt Porro jobb oldali szöglete után a kifejelt labda Moore elé került, aki 22 méterről lőtt, a jobb alsó saroknál Dibusz védett. Maradt az egygólos angol vezetés, ami a látottak alapján nem volt érdemtelen. Ám a Fradi játékában is benne volt a gól, de ehhez a Tottenham kapuja előtt sokkal bátrabban kellett volna vállalkozniuk a támadóknak.

A második félidő sűrű füstben kezdődött, ám azt a 48. percben egészen jól látta mindenki, hogy Saldanha kapott labdát, bemutatta, hogy passzol, ám helyette inkább kapura fordult és lőtt, ám Vicario ezt is védte. Továbbra is támadásban maradt a Fradi, ám amikor már-már helyzetbe kerültek a zöld-fehérek, vagy egy hiba, vagy egy angol láb mindig közbeszólt. Mindenesetre majd 55 perc elteltével sokan nem értették a lelátón, hogy a jól játszó, a labdák nagy részét pontosan megjátszó, helyzeteket kialakító Saldanha vajon miért nem kapott eddig több lehetőséget.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!