– Kezdjük a legfrissebb élménnyel: a magyar férfiválogatott teljesítette a szövetség célkitűzését a múlt vasárnap véget ért világbajnokságon, de nehezen feledhető körülmények között bukott el a horvátok elleni negyeddöntőben. Változtat ez a torna eredményességének megítélésén?
– A megítélésén részünkről nem változtat. A Magyar Kézilabda-szövetség feladata az, hogy reálisan lássuk a helyzetet, és a realitás az, hogy a legjobb nyolc között végezzen a csapat. Azért is tűztük ki ezt célul a tornát megelőzően, mert láttuk, hogy milyen sorsolásunk van, annak alapján pedig ezt lehetett meghatározni reális célként annak ellenére is, hogy az első nyolcba legalább 14 csapat vágyik, közöttük pedig van minimum négy, aki biztosan ott tart, hogy oda való, a többiek inkább csak oda vágynak. Az nagyon nagy dolog, hogy harmadszor sikerült vb-n a nyolc között lennünk. Persze csalódottak vagyunk a végjáték miatt, egy álom teljesült volna a srácoknak is, nekünk is, ha sikerül kivívnunk a továbbjutást. Nehéz feldolgozni a Horvátország elleni egygólos vereséget, különösen, hogy ilyen drámai volt a végjáték, de ahogy a szövetségi kapitány, Chema Rodríguez és a szövetség alelnöke, Nagy László is mondta, most a nyolcadik hely volt a realitás, ezt pedig elértük.
Nem keresnek bűnbakot
– A horvátok ellen többgólos előnyt adott le a csapat. Lehet, kell felelőst találni azért az utolsó másodperces góllal elszenvedett vereségért?
– Felelőst nem keresünk, de azt meg kell nézni, hogy mit lehetett volna másképpen tenni. Mindig, mindent lehet jobban csinálni, de aki dolgozik, az hibázhat is. Meg kell nézni, hogy tudunk-e valahol még javulni, azon leszünk, hogy ezt megvizsgáljuk, megnézzük Chema Rodríguez beszámolóját is, amit az elnökségnek kell majd elfogadni. Én azt gondolom, hogy azért vagyunk annyira csalódottak a világbajnokság után, mert így alakult ez a végjáték, egyébként viszont örülnünk kell, hogy ott voltunk a világ legjobb nyolc együttese között.
– A világbajnokságot szervezési hiányosságok és a vártnál talán kevesebb szurkoló jelenléte is jellemezte. Milyenek voltak a mindvégig Horvátországban, Varasdon, majd Zágrábban állomásozó magyar csapat tapasztalatai?
– A csoportkörben és a középdöntőben a magyar–horvát határtól nem messze, Varasdon játszhattunk, volt már emlékünk erről a helyszínről, szerepeltünk már ebben a csarnokban, ráadásul nagyon sok magyar szurkoló előtt. Most is rengetegen voltak, és nagyon köszönjük azoknak, akik időt, pénzt és energiát áldoztak arra, hogy elkísérjék a fiúkat. Sajnos nem annyian vállalták ezt, mint amire számítottunk mi vagy a horvát szervezők, akik azért elég borsos árat szabtak a mérkőzések megtekintéséhez. Nem tudom, pontosan mi volt az előzetes elképzelésük, de valószínűleg az, hogy egységesítsék a jegyárakat a vb különböző helyszínein. Itt ugyanakkor meg kell említeni, hogy nem lehet Horvátországot az északiakkal, Norvégiával és Dániával egy lapon emlegetni, és ugyanakkora összeget elkérni a meccsekért. Többek között ez is befolyásolhatta, hogy kevesebb magyar szurkoló volt, én legalábbis több ilyen kérdést, megjegyzést kaptam a kilátogatóktól a helyszínen, de nem mi voltunk a szervezők. Mi annak örülhettünk, hogy számunkra közeli volt a helyszín, így ott lehettünk többen.
Nagy kontraszt a tavalyi Eb és az idei vb között
– Más helyszíneken, több mérkőzésen is foghíjasak voltak a lelátók a vb-n, aminek nincs jó üzenete. Mit gondol, mi az, amiben fejlődnie kell a kézilabdának ahhoz, hogy globálisan népszerűbb legyen?
– Varasdon még nem is volt annyira rossz a helyzet, a magyarok mellett sok macedón szurkoló volt, igaz, ők főleg a csoportkör elején többször problémát is okoztak a helyi szervezőknek. Bár nem volt telt ház, de sokan voltak. Mindeközben tudom, hogy például Porecben nagyon kevés néző volt, és ami meglepetés, hogy Norvégiában is rengeteg üres szék maradt a lelátókon. Ez semmiképpen sem jó a kézilabdának globálisan. Remélem, hogy a nemzetközi szövetség megvizsgálja az okokat, és a jövőben is úgy dönt majd a helyszínekről, hogy ezt kiküszöbölje, hiszen a szervezők sem feltétlenül a magas jegyárakban érdekeltek, hanem a sok nézőben. Nagyon nagy volt a kontraszt a tavalyi, németországi Európa-bajnokság és az idei világbajnokság között, hiszen ott minden mérkőzés telt házas volt, míg az idén lehetett hiányérzetünk a nézők szempontjából.
– Egyetért azzal, hogy túl sok az északi rendezés? A horvát–dán–norvég vb után a 2026-os férfi Eb is három skandináv országban lesz.
– Ha a mi szurkolóinkat nézzük, akkor biztos, hogy ez hátrány nekik, hiszen anyagilag teljesen mást igényel, mintha itt lenne a szomszédban az Európa-bajnokság. Ugyanakkor ez financiális kérdés is, hiszen egyre jobban látható, hogy nincs olyan sok jelentkező, aki megrendezne egy világversenyt.
Növelték a létszámot mind az Európa-bajnokságon, mind a világbajnokságon, ez nagyon sok pénzbe kerül, az anyagi hátteret elő kell teremteni, nem mindenki tud pályázni. Remélem, nem jutunk el oda, hogy egyszer majd nem lesznek jelentkezők.
Folyamatos munka, pillanatnyi győzelmek
– Még a vb előtt lezárult az első teljes éve elnökként, de érdemes talán azzal együtt értékelni a mögöttünk hagyott időszakot. Egyetért, ha azt mondom, hogy klub- és válogatottszinten is kiugró volt a tavalyi férfi Eb-től az idei világbajnokságig tartó időszak a magyar kézilabdában?
– Kiugró volt mindenképp, a számok is ezt mutatják. Nagyon örülök neki, hogy így alakult. Régóta dolgozik a Magyar Kézilabda Szövetség azon, hogy ilyen sikerek legyenek, de nemcsak a szövetség, hanem a kézilabdában mindenki, az edzők, a klubok is. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a válogatottak sikeresek legyenek, ez mozgatja előre a sportágat. A 2024-ben megélt sikerekhez nemcsak a tavalyi év munkája kellett, hanem az előző nyolc évé is, a szövetség, a korábbi elnök, Kocsis Máté, a klubok és az edzők egyaránt hozzátették a magukét. Ez egy hosszabb folyamat eredménye.
– Amikor 2023-ban átvette az MKSZ elnöki tisztségét, úgy fogalmazott, hogy elkezdődött egy mérkőzés, a csapatok felálltak. Hogy érzi, most nyerésre áll?
– Itt a csapatok a pályán tudnak nyerni, nekünk pedig ez egy folyamatos játék és munka, ami folyik. A lányokkal kiugró eredményt értünk el, érmesek lettünk az Eb-n, de a következő naptól tovább kellett dolgoznunk, hiszen hamarosan elkezdődött a férfi-vb, nem volt megállás. Számunkra csak pillanatnyi győzelmek vannak.
Ki kell emelnem, hogy a tavalyi év legnagyobb sikere, ami nem a pályán történt, az az volt, hogy sikerült megszerezni mindkét olimpiai selejtező rendezési jogát. Az nagyban segítette a csapatainkat, hogy sikerrel vívják ezt meg, ezáltal 2004 óta először mindkét nem képviseltethesse magát az olimpián.
– Elnökként olyan az élete, a munkája, amilyennek elképzelte? Örömét leli a pozícióban?
– Így képzeltem el. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, kellett egy kis idő, amíg fölvettem a ritmust, hiszen elég nagy szervezet a szövetség. Korábban klubnál dolgoztam, ezért kicsit át kellett alakítani a gondolkodásomat is, amit onnan hoztam tapasztalatot, azt próbálni beilleszteni. Vannak sikereink, ennek örülni tudunk, de folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy ezek a sikerek megmaradjanak és ennél is jobbak legyünk, továbbra is tudjunk fejlődni. A világ halad, ha belekényelmesedünk, lemaradunk.
– Milyen mélységekkel és magasságokkal szembesült eddigi szolgálata során?
– Eléggé lentről indultunk, hiszen a női világbajnokságon 10. lett a csapat azzal a szerencsés, horvátok elleni utolsó 15 perccel, onnan sikerült azért elérni egy éremig, ami most a csúcsot jelenti egyelőre. Bízunk benne, hogy tudjuk ezt tartani, vagy legalább ennek a közelében maradni. A fiúknál, azt gondolom, hogy amikor megválasztottak elnöknek, még mindig a 2022-es Európa-bajnokság traumáját próbálta a csapat feldolgozni, ott annyi volt a szándékom, hogy lenyugtassuk a csapat körül a kedélyeket, újra a pályára állítsuk a férfiválogatottat, szerintem azóta ők is haladnak a saját útjukon.
– Mik a 2025-ös év legnagyobb feladatai a magyar kézilabda szempontjából?
– Nehéz túlszárnyalni a 2024-es évet, mert az idén nincs olimpia, de már túl vagyunk egy világbajnokságon a fiúkkal. Bár elmaradt az álom, azt gondolom, hogy a célkitűzést elértük.
A célunk, hogy tovább erősítsük pozíciónkat a nemzetközi mezőnyben, és újabb sikerekkel örvendeztessük meg a szurkolókat. Emellett a folytatásban is meg kell tartanunk az eseményeink színvonalát, illetve szervezzük továbbra is a női kézilabda Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjét, ami minden évben nagy kihívás, és hát ugye a lányoknak lesz világbajnokság is Németországban és Hollandiában.
Nagy elvárás lesz a csapat felé így, hogy éremmel zártuk a tavalyi Európa-bajnokságot. Próbálunk majd ehhez felnőni, hogy mindent megadjunk a lányoknak ahhoz, hogy ott is jó eredményt tudjanak elérni.
