Derült égből villámcsapásként érhetett sokakat, hogy Shane Tusup többéves szünet után váratlanul visszatért a magyar úszósportba . Hosszú Katinka korábbi edzőjeként az amerikai három olimpiai bajnoki címben játszott főszerepet a 2016-os riói olimpián, és megannyi sikert értek el a volt feleségével együtt. Ezután azonban Tusup hiába próbálkozott több más úszóval is, nem tudott újabb eredményeket felmutatni, majd eltűnt az uszodák világából.
Mígnem februárban Jackl Vivien edzőjeként visszatért. A 16 éves tehetség tavaly 400 vegyesen 12 másodpercet vert Hosszú Katinkára az ob-n, és az akkori idejével a dobogóért harcolhatott volna a párizsi olimpián is. Jackl az egyik legnagyobb magyar ígéret, és mivel az egyik fő száma a 400 vegyes volt eddig, sokan Hosszú Katinka utódját látják benne.
Alighanem erre is reflektálhatott Shane Tusup az M4 Sportnak adott interjúban, anélkül, hogy kimondta volna volt felesége nevét:
– Azt mondanám, főleg Vivien esetében: nem kell senkinek sem lenned, legyél saját magad! Nem kell, hogy te legyél a következő »bárki«. Az emberek mondhatnak akármit, egyszerűen ignoráld a körülötted lévő zajokat, koncentrálj saját magadra, a feladatodra, a családodra. Nem te leszel a következő akárki, te leszel az első Jackl Vivien.
Hát igen: a következő bárki, akárki, tudjuk ki…
Shane Tusup kudarcnak látja a Hosszú Katinka utáni időszakát?
Tusup a Hosszú-korszakot követő edzői kudarcait visszautasította, példaként a brazil Nana Almeida esetét hozta fel.
– Sokak szerint én kudarcot vallottam, mert a közelmúltban kevésbé voltam sikeres, de az én feladatom az volt, hogy segítsem a sportolókat, és mindegyikük elérte, amit el szeretett volna. Volt például egy brazil lány, akinek az álma az olimpiai részvétel volt. Nem volt túlságosan jó fizikálisan, pici volt, az anyagi lehetőségei sem voltak a legjobbak, de bármire hajlandó volt, hogy elérje a célját és büszke legyen rá az édesanyja. És végül sikerült is kijutnia, ami megváltoztatta az életét, már egy más ember. Nem szerzett aranyat, nem nyert érmet, és lehet, hogy ezek szerint én is kudarcra vagyok ítélve, de mégis nagyon büszke vagyok arra, amit elért, hogy honnan indult és hogy mit is jelent neki mindez.
Jackl Vivien esetében az olimpiai arany a cél, de a magyarázata szerint csak „másodlagos cél”.
– Rendkívül tehetséges – mondta Jacklről. – Egyszerűen csak egy nyers, csiszolatlan tehetség, és ha nem leszünk óvatosak, elpazarolhatjuk a tehetségét. Viszont a megfelelő programmal, a megfelelő edzésmunkával, helyzetekkel, versenyekkel és megfelelő versenytársakkal ki fog tudni virágozni valami olyasmivé, amivel rengeteg gyereket fog inspirálni. Az olimpiai arany csodás, de még lényegesebb a felnövekvő generációk motiválása, inspirálása, amivel a társadalom fejlődését szolgáljuk. Ezt akarjuk igazán elérni, és az olimpiai arany egy ehhez vezető út, egy eszköz.
Szoboszlai Dominiknél a tüzet akarta lángra lobbantani
Tusup korábban labdarúgókkal is dolgozott együtt, a Covid-járvány idején Szoboszlai Dominik is hozzá fordult erőnléti fejlesztésért, amikor még a Salzburg játékosa volt. Az amerikai edző látja a maga szerepét is abban, hogy Szoboszlai ilyen messzire jutott, és manapság a Liverpool sztárja.
– Elmagyaráztam az ötleteimet, mit szeretnék megvalósítani, és elképesztő élmény volt részt venni egy közös projektben, betekinteni az egyesület kulisszái mögé, megnézni, milyen interakció zajlik, beszélni akár Jesse Marsch-sal, az akkori vezetőedzővel, információkat szerezni tőlük. Kommunikálni az egész kerettel, a teljes edzői stábbal, akik megengedték ezt a koronavírus idején, hiszen akkor online és telefonon keresztül tartottuk kapcsolatot. A Covid-időszak közben is folytattuk ezt a projektet. Az egyesület támogatta a munkám, megengedte, hogy segítséget nyújtsak és minden nagyon jól alakult. Aztán eljutott a Leipzighez, ahol minden kinyílt számára, felvirágzott a pályafutása. És én pont ezért kerültem képbe, hogy lángra lobbantsam ezt a tüzet, hogy ez a folyamat beinduljon.
