Április 18-án, pénteken sokkoló hír került nyilvánosságra: a legendás korábbi labdarúgó, az FTC és a magyar válogatott volt futballistája, a 70 esztendős Nyilasi Tibor szívműtéten esett át, ezt követően pedig, bár hazamehetett, később további kórházi ápolásra szorult. Mint kiderült, a korábbi csapattársak közül többen is tudtak róla, hogy rakoncátlankodik Nyilasi Tibor szíve, de ők is csak az előző héten szembesültek azzal, hogy valójában mekkora a baj.
Nyilasi otthon van, és egyre jobban érzi magát
Nyilasi Tibor állapotával kapcsolatban az utóbbi napokban különböző információk jelentek meg, április 22-én, kedden azonban maga az érintett öntött tiszta vizet a pohárba, miután rövid interjút adott a Magyar Labdarúgó-szövetség Facebook-oldalának.
– Ahogy mostanában mondani szoktam: aggasztóan jól! De félretéve a viccet, valóban remekül érzem magam, már itthon vagyok és a közérzetem is napról napra jobb – válaszolta Nyilasi az arra vonatkozó kérdésre, hogy van jelenleg.
– Az utóbbi időben fáradékony voltam és a kedélyállapotom sem volt az igazi. Néhány hete a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán Gellér László professzor úr kivizsgált, és a diagnózis úgy szólt, hogy a szívbillentyűm működése nem az igazi. Egy igazi profikból álló csapat elvégezte a beavatkozást, és most már biztosan mondhatom, hogy az eredmény megnyugtató.
„Jólesett a szurkolók és a futballtársadalom aggódása”
A nemzeti tizenegyben 70 alkalommal szerepelt volt játékos azt is elmondta, mi volt számára a legnehezebb az utóbbi időszakban.
– Talán a bizonytalanság – felelte Nyilasi Tibor. – A nehézségekről csak annyit, hogy tudtam, hogy ez egy komoly beavatkozás, és amíg nem voltam túl rajta, izgultam. Ugyanakkor Merkely Béla professzor úr és munkatársai mindvégig nyugalmat sugároztak felém, így egy percig sem éreztem, hogy magamra maradtam volna a bajban. Hálás vagyok az egészségügyi stábnak azért, amit értem tettek. De sokkal szívesebben beszélek arról, hogy mennyire jólesett a szurkolók és a futballtársadalom aggódása, együttérzése. Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embernek fontos vagyok! Szeretném megköszönni Csányi Sándor elnök úrnak is a törődését, aki a rengeteg teendője mellett a kórházban is meglátogatott és a nehéz pillanatokban is tartotta bennem a lelket. Külön szeretném megemlíteni a feleségemet és a két fiamat, Bálintot és Tibit, akik végtelen türelemmel és féltéssel gondoskodtak rólam az elmúlt hetekben. Ez azért is nagy dolog, mert én köztudomásúan nyűgös, rossz beteg vagyok.
