Tojásokkal és pénzérmékkel dobálták meg a lusta argentin focistákat

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 62. részben azt a meccset idézzük fel, amely után Argentína kénytelen volt hazautazni, s amely után Buenos Airesben záptojásokkal dobálták meg a dél-amerikai válogatottat.

Argentína dicstelenül távozott az 1958-as labdarúgó-világbajnokságról Forrás: DPA

Borzalmas állapotban játszott a dél-amerikai csapat

A korabeli kritikák azt említették meg, hogy Argentína borzalmas fizikai állapotban érkezett meg Svédországba. Nagy baj volt a felkészültséggel is. A válogatott csapatot hiába alkották jó játékosok, az egyéni képességek itt nem számítottak. 

Ezzel a 6:1-es vereséggel az is eldőlt, hogy az argentin válogatott semmiképpen sem juthat tovább a csoportból, azaz utazhattak haza. A dél-amerikai országban teljes döbbenetet és letargiát okozott ez a vereség. Amikor a csapat megérkezett Buenos Airesbe, a repülőtéren sok száz feldühödött szurkoló várta a dicstelenül szerepelt játékosokat.

Hamarosan botrány tört ki, mert a csalódott drukkerek előbb záptojásokkal, majd érmékkel dobálták meg a focistákat.

A csalódás akkor érthető meg igazán, ha beleolvasunk a Dél-Amerikai Magyarság című újság egyik cikkébe. Ezt írták: „Az argentin csapat az első mérkőzésen a németektől kapott komoly leckét (1:3) az északírek elleni győzelem mámorában teljesen elfelejtette, és azt hitte, hogyha a pályára lép, már övé is a győzelem. Az argentin futball vezetői, technikusainak többsége és a sportújságírók nagy része elhitették az argentin közönséggel és a játékosokkal is, hogy az argentin futball a legelső a világon, nincs tanulnivalója senkitől. Aki azt merte mondani, hogy az argentin futball a maga sallangjaival, oldalpasszaival, terméketlen forgolódásaival legalább negyedszázaddal elmaradt a fejlődéstől, azt egyszerűen árulónak nevezték. Ugyanakkor az argentin játékosok a heti két rövid edzésen sem jelentek meg, vagy csak húzódozva, de az óriási gázsikövetelésekben valóban világbajnoki színvonalon mozogtak.” 

A válogatott csapat elutazása előtt is az argentin futballisták legnagyobb gondja az volt, hogy mit fognak majd készpénzben kapni szereplésükért.

„A katasztrofális vereséget most már nem lehet elkenni, már senki sem hisz a nyakatekert magyarázatoknak, hogy nem volt szerencsénk, ez a futball, de azért mi vagyunk a legjobbak, mert, ha... stb. stb. Bármennyire fájdalmas is a szégyenteljes és csaknem nemzeti katasztrófának számító kudarc, mégis talán kiindulópontja lesz az argentin futball újjászületésének a korszerű taktika, a nevelés, az előkészítés és a fegyelem tekintetében. Állítjuk, hogy az argentin futballista végtelenül tehetséges, de lusta, önző, anyagias gondolkodású. Ha keményen megfogják, új, egészséges szellemben nevelik és képzik, amihez új vezetőkre és szakemberekre van elsősorban szükség, akkor lehet reménykedni abban, hogy Argentína hamarosan az élvonalba kerülhet.”

A csehszlovák együttesen azonban még ez a 6:1 sem segített, mert a csoportban három ponttal végeztek, csakúgy, mint az északírek. Hiába volt azonban Csehszlovákiának sokkal jobb a gólkülönbsége, pontegyenlőség esetén ez nem számított. A két csapatnak, azaz Észak-Írországnak és Csehszlovákiának megismételt mérkőzésen kellett eldönteni a továbbjutást és ezt a meccset – hosszabbítás után – 2:1-re az északírek nyerték meg. Azaz az Argentínát kiütő csehszlovákok is mehettek haza.