Postás, munkavédelmi és kézilabda-szakember is lett atlantai futballhőseinkből

Mindmáig nincs olyan nemzet, amely több aranyérmet szerzett volna az olimpia férfi-labdarúgótornáin, mint Magyarország. A magyar válogatott 1952 és 1972 között minden részvételekor ötkarikás dobogóra állhatott, háromszor annak is a tetejére. 1972 óta azonban csupán egyszer szerzett kvótát a csapat. Az 1996-os atlantai olimpia futballmérkőzései éppen harminc éve kezdődtek el, a Dunai Antal és Bene Ferenc vezette Magyarország keretében pedig olyan játékosok fordultak meg, akik az elmúlt három évtizedben is maradandót alkottak. Cikkünkben megmutatjuk, kinek hová vezetett az útja.

Az atlantai olimpián szerepelt magyar labdarúgó-válogatott tagjai közül tizenhárman Andráshidán találkoztak tavasszal Fotó: ZAOL/Pezzetta Umberto

Márciusban újból találkoztak a játékosok. Fotó: ZAOL/Pezzetta Umberto

Postás és kézilabda-ügyvezető is lett az újpestiekből

Az újpesti különítmény tagjai közül Sebők Vilmos később is szívesen dolgozott volna a lila-fehéreknél, ám elmondása szerint sosem hívta őt a klub, így a közelmúltban leginkább a Network4 Csoport televíziós szakértőjeként lehetett látni. Egressy Gábor a visszavonulása után évekig a budakalászi kézilabdát fejlesztette ügyvezetőként, Dárdai Pálék év eleji kinevezése óta azonban ismét Újpesten segít, méghozzá tanácsadóként. Herczeg Miklós Győrben játszott a legtöbbet, később edző is volt a csapatnál, ahol az ETO kötelékében lévő fia, Marcell menedzselését is mindmáig a feladatának érzi. Az Újpest mellett a Kaiserslauternnel és az FTC-vel is bajnok Szűcs Lajos Atlantában tartalékként szerepelt, az elmúlt időszakban pedig Vecsésen és a Testnevelési Egyetemen kapusedzőként tevékenykedik, immáron nagypapaként. Szanyó Károly néhány éve a Vasas trénereként került fókuszba, jelenleg Ausztriában dolgozik postásként. 

A DVSC exjátékosai maradtak a pálya mellett

Az akkori debreceni különítmény tagjai közül Sándor Tamás ma is az akadémián segít, Dombi Tibor pedig jelenleg pályaedzőként dolgozik a DVSC-nél, miközben többször együtt utazik Madar Csabával az Egyesült Államokba NFL-mérkőzésekre. A játékosként a magyar bajnokság hat különböző osztályában is aranyérmes Madar fiai kosárlabdázók lettek, ő az edzői pályát nemrég elhagyva már munkavédelmi eszközök és vegyi áruk forgalmazásával foglalkozó cégnél dolgozik. Szatmári Csaba – akinek a fia Diósgyőrben játszik – tavaly még Balmazújvárosban volt szakmai igazgató, míg Pető Zoltán az NB I-es Puskás Akadémia technikai vezetője.

Lendvai Miklósra és Zavadszky Gáborra is megemlékeztek a játékosok Andráshidán. Fotó: ZAOL/Pezzetta Umberto

Lendvai mellett a másik ZTE-futballista Preisinger Sándor volt, aki pályafutása végeztével a magyar utánpótlás-válogatottaknál és alsóbb osztályú vidéki kluboknál is dolgozott, idén már matematikát és testnevelést tanít Zalaegerszegen. A Fradit Atlantában Zavadszky mellett Lisztes Krisztián képviselte, aki a Bundesliga legutóbbi magyar bajnokaként ma utánpótlás-menedzser a fővárosi zöld-fehéreknél.

A BVSC-ből indult két olimpikon közül Bükszegi Zoltán jelenleg is a zuglói fiatalokat neveli, az előző évtizedben a veszprémi női csapatot is irányító Molnár Zoltán azonban már a Fejér vármegyei öregfiúk-bajnokságban mozog hétvégenként.

Az Atlantába a Stadlertől érkezett Dragóner Attila Sebőkhöz hasonlóan televíziós szakértő, emellett viszont a PMFC sportigazgatója is. A Vasas egykori kapusa, Sáfár Szabolcs pedig az Ausztriában játékosként töltött évei után is maradt nyugati szomszédunknál, ott most az Admira Wackernél kapusedző.

Dunai Antal nem felejti az atlantai élményeket. Fotó: ZAOL/Pezzetta Umberto

Dunai Antal Fótligeten emlékezett vissza

Az 1996-os keret tagjai – közül tizenhárman – legutóbb idén márciusban, egy andráshidai gálamérkőzésen gyűltek össze, azon ott volt Dunai Antal is. A harminc évvel ezelőtti szövetségi edző 83 esztendősen is aktív, fótligeti otthonában éppen a kertben dolgozott, amikor megkerestük. Lapunk kérdésére elárulta, nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a kilencvenes évek közepén irányíthatta a csapatot. Fontosnak érezte, hogy egykori csapattársa, Bene Ferenc személyében szaktekintély segítségét kérje, és össze is dolgoztak azért, hogy kivezessék a gárdát az olimpiára.

– Nagy öröm és büszkeség, hogy a meghívott játékosok közül később majdnem mindenki válogatott lett a felnőttek között is – mondta Dunai, aki korábbi edzőinek módszereit szerette volna átadni az atlantai csapatnak, az erőnlétet is szem előtt tartva. Mindez sikerült, hiszen az elmúlt bő ötven évben csak ekkor lehetett ott Magyarország futballválogatottja az olimpián. Ez Dunai Antalnak sem véletlenül keserédes érzés...