Élni kell az előnyeinkkel!

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár célja, hogy sportnemzetből sportoló nemzetté váljon a magyar. Ennek érdekében nemcsak vezetőként, hanem édesanyaként is igyekszik tenni: három gyermeke felé alapelvárása, hogy hat- és tizennyolc éves koruk között mindennap sportoljanak, nyafogásnak helye nincs. Az egykori klasszis, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó szerint a 2010 óta kiemelt támogatást élvező magyar sport a 2024-es ötkarikás játékokon „robbanthat” nagyot, azzal pedig az esélylatolgatás szintjén sem ­hajlandó foglalkozni, mi lenne, ha labdarúgó-válogatottunk nem jutna ki a — részben budapesti rendezésű — jövő évi Európa-bajnokságra.

Az államtitkár szerint a 2024-es lehet a legerősebb olimpiánk Fotó: Bach Máté

– A Magyar Nemzet publicisztikai rovata Hírünk a világban címmel indított sorozatot, amelyben többször idéztük Illyés Gyulát, aki a sporteredményekről azt állította, azok csak Nisben és Montevideóban fontosak, Nyugaton ott vannak az emberek lelkében, ahol a napilapokban: az utolsó oldalon. A vélemény 1943-ból származik. 2019-ben mennyire érvényes?

– Már régóta nem az, óriási a változás. A sport multimilliárdos üzletággá vált az elmúlt évtizedekben, és ez a folyamat egyre erősödik. Amerikában mindez jóval korábban indult, de az utóbbi tizenöt évben már Európára is jellemző, hogy a leggyorsabban és legdinamikusabban fejlődő ágazat a sport, amely ráadásul minden, hozzá kapcsolódó területre pozitív hatást gyakorol. Magyarországon e felismerés előbb megszületett, mint a kontinensen, a kormány ezért is támogatja kiemelten a sportot. A virágzó magyar gazdaság is sokat köszönhet annak, hogy a sportturizmus keretében tíz-, sőt százezrek látogatnak hazánkba, ezáltal megismerik, megszeretik az országot és Budapestet.

– A kritikusok szerint viszont éppenséggel a sport köszönhet túlságosan is sokat a gazdaságnak, azaz a központi támogatásnak. Olyannyira, hogy a sportgazdaság szinte már ellenzéki tereppé vált, miközben például a „kultúragazdaság” kifejezés alig használatos.

– 2010 óta valóban stratégiai ágazat nálunk a sport, ami nagyon helyes és örömteli, mert egyébként is világjelenség, hogy egyre több hivatás, szakma orientálódik, szakosodik a sport irányába. Hihetetlenül hangzik, de így van: a mai világban minden tizedik ember közvetlenül vagy közvetetten a sportban, a sporthoz kapcsolódva dolgozik. Nézzünk csak meg egy átlagos magyar családot: azt látjuk, hogy szinte mindenki életét érinti, befolyásolja a sport. Mi régóta sportnemzetként tekintünk magunkra, de sportoló nemzetté is szeretnénk válni.

Az államtitkár szerint a 2024-es lehet a legerősebb olimpiánk
Fotó: Bach Máté

– Idén négy hungarikumnak számító sportágban, asztaliteniszben, öttusában, vívásban és kajak-kenuban is világbajnokságot rendeztünk, rendezünk. Ezt értékeljük jelentős sikerként vagy egymás között ismerjük el, hogy – szemben mondjuk a vizes vagy az atlétikai vb-vel – a rendezési jogot olykor szinte utánunk dobják?

– Egyrészt, vizes vb-t is rendeztünk már, atlétikai vb-t pedig 2023-ban fogunk. Másrészt fontos, hogy minden sportágban haza tudjuk hozni a nemzetközi élmezőnyt. Az olimpiát megelőző évben, a kvalifikációs versenyeken ezzel olyan pluszt adhatunk a magyar sportolóknak, amellyel élniük kell és amellyel élni is fognak. Óriási előny, hogy itthon mérethetik meg magukat, emellett lehetőség, hogy bemutatkozzunk a hozzánk érkező kiemelkedő versenyzőknek, szakembereknek, a sportszerető közönségnek és a sportdiplomatáknak. Ez utóbbi nemcsak a jelenre és a tokiói olimpiára hathat kedvezően, hanem a távolabbi jövőre is. Szervezni tudunk, alkalmas sportlétesítményeink vannak, kiváló sportolóink szintén. Gyönyörű a fővárosunk, az országunk, és ami különösen fontos, a világ egyik legbiztonságosabb helye Magyarország. Miért ne használnánk ki mindezt?

– Jövőre lesz tíz éve annak, hogy kiemelt ágazattá vált nálunk a sport. A tokiói olimpián ennek már várhatók a nyilvánvaló jelei, következményei?

– Az idei Nagy Sportágválasztón 109 sportágat próbálhattak ki egyszerre, egy helyen az érdeklődők, a kínálat óriási, ezért nagyon kemény verseny zajlik a gyermekekért. Aki itt nyerni akar, annak XXI. századi infrastruktúrát kell kínálnia. Édesanyaként én is csak oda viszem jó szívvel a gyermekemet, ahol biztonságban van és az eredményekhez méltó körülmények fogadják. E tekintetben 2010-ig hatalmas volt a lemaradásunk, ezt én pontosan tudom, mert ebben éltem. Roskatag, balesetveszélyes létesítményekben a szakemberek utolsó erejük megfeszítésével próbálták megnyerni, megtartani az utánpótláskorú sportolókat. Ez mára gyökeresen megváltozott, de minimum 12-14 év, amíg egy kisgyermek klasszis felnőtt sportolóvá érhet. Ezért számításaim szerint a 2024-es lesz a legerősebb olimpiánk.

– Karakán kijelentés. Tippelésre is vállalkozna?

– Most még nem. Majd az olimpia rajtja előtt.

– A labdarúgó Eb-nek viszont már jövőre társházigazdái leszünk négy mérkőzés erejéig. Erre az alkalomra épül az új Puskás-aréna is, amelyben nemzeti ünnep lenne a magyar válogatottnak szurkolni. De felkészült lélekben, illetve érvekkel arra, ha nem jut túl a selejtezőn a csapatunk, és mondjuk a mieinket megelőző szlovákokat leszünk kénytelenek nézni Budapesten?

– Erre az eshetőségre nem is szeretnék kitérni. Mindenki célja, hogy a magyar csapat kijusson az Eb-re, és ott hazai közönség előtt játszhasson. Az új Puskás-stadionra pedig joggal lehetünk büszkék. A sport alapja a pozitív gondolkodás, előzetesen ne azt latolgassuk, mi miért nem sikerül. Ha egy világverseny előtt azt kérdezik tőlem, mit várok, mindig azt mondom, azt, amit a sportolóink el akarnak érni, annyi nekem bőven elég lesz.

– 2019-ben Budapest Európa sportfővárosa. Mennyire sikerül tartalommal megtölteni ezt a remekül hangzó titulust?

– Sikerül, többek között mindennapos aktivitással. Különleges lehetőség ez, és nemcsak Budapestnek, hanem az egész országnak. Még inkább fel tudjuk hívni a figyelmet az aktív, sportos életmód fontosságára. Az internet, a számítógépes játékok világában ez elengedhetetlen. Három gyermekem felé is alapelvárásom, hogy hat- és tizennyolc éves koruk között mindennap sportoljanak. Nincs nyafogás, hogy nem mennek edzésre, de a hátteret nekünk kell megteremtenünk. A minta pedig mindig a nagyváros. Elöl Budapest, aztán a megyeszékhelyek és fokozatosan a többi település.

– Nyáron Budapest ad otthont a Maccabi Európa Játékoknak. Ön minek tekinti ezt az eseményt, inkább élsportnak vagy tömegsportnak, a kettő közti átmenetnek, egyáltalán, mennyire a sportolás, a versengés a fő motívuma? Sajnos azt is fel kell vetni: a mai Európában mekkora veszélyforrást jelenthet a Maccabi Játékok?

– Ha valahol, Budapesten garantálható a legnagyobb biztonság. A Maccabi Játékoknak nagyon nagy a közösségteremtő ereje, jóval több sportnál. Egyszerre kultúra, vallás, identitás is. Több ezer versenyző érkezik hozzánk, köztük olyanok is, akik még nem jártak nálunk és talán soha nem is jöttek volna. Így viszont megismernek minket, a hazánkat, és úgy fognak távozni, hogy visszavágynak majd Magyarországra.

– Napjaink kissé neuralgikus témája a női egyenjogúság ügye, a nők képviselete a különféle testületekben, szervezetekben. A magyar sportirányítás e tekintetben a csúcson kikezdhetetlen, de mi a helyzet egy-két szinttel lejjebb? Illetve ön szerint mennyire kell az egyenlősdit mesterséges pozitív diszkriminációval segíteni, akár erőltetni?

– Nem szeretem használni a kvóta szót, nem jó, ha valami kötelező, de maradjunk a számoknál: Magyarországon a tizenhat kiemelt sportág közül egyiknek sincs női elnöke, az összes sportági szakszövetséget tekintve hármat vezet nő. A kiemelt edzői státust élvező 189 főből 15 nő, a MOB, az olimpiai bizottság tizenöt tagú elnökségében egyetlen nő van.

– Ez valóban súlyos aránytalanságnak tűnik. De részben nem az az oka, hogy nem is pályáznak többen e tisztségekre? És ha így van, ilyenkor akár lasszóval is kellene fogni a női jelölteket?

– Én azt támogatnám, hogy ismerjük fel a lehetőségeket, a tehetségeket, és jöjjön minél több nő a feladatok ellátására. Nekünk, nőknek is igyekeznünk kell, ha alkalmasnak találjuk magunkat különféle tisztségekre, merjünk jelentkezni. Annál is inkább, mert olyan értékeket képviselünk, amelyek kiegészítik a férfiak képességeit, erényeit. Számomra például nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a magyar sportot felfelé ívelő, sikeres korszakában ebben a pozícióban segíthetem.