Garami Gábornak két szerelme van, a rádiózás és a zene

Garami Gáborral öt évvel ezelőtt nagyot fordult a világ, ugyanis James Corden színész, komikus után szabadon megálmodta Potyautas című műsorát, amit a nézők minden nap figyelemmel követhetnek a LifeTV műsorán. Az országban elsőként, idén már kétszer vehette át a Papagáj-díjat, amire méltán büszke. Tarnóczy Orsolya interjúja a Vasárnap Reggel legutóbbi számában jelent meg.

Forrás: Facebook

– Mivel telt ez a pár hónapos kényszerpihenő?

– Zenei téren teljesen le kellett állnunk, elmaradtak a koncertek, viszont sokkal több időt tudtam szentelni olyan dolgokra, amire előtte nem igazán maradt már szabadidő. Tanultam, olvastam, sportoltam, elkezdtem lelassulni. Új álmokat szőttem, terveztem. Egy gyermekkori barátommal nemrég kezdtem bele egy képzőművészeti projektbe, ami most szívügyem lett.

– Zenekarának, a Garami Funky Staff-nak most született egy új dala. Erről mit lehet tudni?

– A Kellett már a zene című dalunk ötlete a gitárosunk, ifj. Tornóczky Ferenc fejéből pattant ki. Ő küldött el egy gitársávot Temesi Berci basszusgitáros-dalszerzőnek, aki megírta az ének dallamot és a hangszerelést is. Ezután jött az újabb gondolat, hogy mi lenne ha összefognánk pár olyan kiemelkedő muzsikussal, akikkel egyébként is szeretünk együtt dolgozni.

– Kik kerültek szóba?

– Felkértük Ferencz Pétert a Peet Projectből, Albert Zoltánt, Nikát -Veres Mónikát, Csányi Istvánt és Görögh Danit, hogy csináljunk egy közös dalt. A zenekarom énekesnője, Dósa Szelina párja, Bánk Attila dalszövegíró felajánlotta, hogy szöveget ír a dalhoz. Ezzel pedig egy soha nem látott közös összefogás jött létre, aminek a végeredménye a közösségi oldalakon is látható. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a dal elég ütősre sikeredett, örömmel fogadták. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy olyan hangstúdióban dolgozhassak, amely bizonyos szempontból a zenei karrierem indulását is jelenti. Most ez is teljesült!

– Mire gondol pontosan?

– Az új dalunkat a Hungaroton Stúdióban vettük fel, ahol a kedvenc hazai zenekarom, a Locomotiv GT jó pár emlékezetes lemezt rögzített. Emlékszem 15 éves koromban édesanyám megvette nekem karácsonyra az LGT Loksi című dupla albumát. Amikor feltettem a lemezt a lejáratszóra és meghallottam a dobszólót, tudtam, hogy ha törik, ha szakad, akkor is dobos leszek. Ott azt hiszem eldőlt a sorsom. Nekem a mai napig Solti János, az LGT dobosa a példaképem.

– Ő tud erről?

– Persze. Évekkel később mertem neki elmondani. Emlékszem mennyire zavarban voltam, mint egy tinédzser. Az első kézfogás viszont nagyon meghatározó volt. Ő évek óta a Kőbányai Zeneiskolában tanít, voltam nála pár órán. Szeretem, ahogy gondolkozik a zenéről, sokat tanulhat tőle az ember.

– Ennek ellenére mégis színésznek készült.

– Mert a kor nagy színészei hatással voltak rám, köztük Eperjes Károly, Dörner György és Kulka János. Arra gondoltam, hogy a sors valahogy nekem is ezt az utat jelölte ki. Kétszer nekifutottam a Színművészeti Egyetemnek, de nem jártam sikerrel. Nem csüggedtem, hiszen tudtam, hogy ha a színészet nem jön be, akkor marad a zenélés.

– A rádiózás mikor toppant az életébe?

– Egy fogorvos barátom megkérte, hogy mondjak fel neki egy rádióreklámot, amit Rókusfalvy Pál stúdiójában rögzítettünk. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen jó hangom van és rádiózással kellene foglalkoznom. Elkészítettem egy demó kazettát, amin egy Örkény egypercest olvastam fel, majd elküldtem egy csomó rádiónak és szinkronstúdiónak. Tereh István az Első Emelet zenekar menedzsere adott lehetőséget először, így kerültem a Melody Fm Rádió-hoz. Annyira otthonosan mozogtam ebben a környezetben, hogy fél év múlva már a Star Rádió reggeli műsorát vezettem. Persze közben beszédórára jártam és igyekeztem a rádiózás fortélyait is elsajátítani. Majd a Danubius Rádióban kötöttem ki, jelenleg a 95.8 Sláger FM Rádió műsorvezetőjeként hallhat a közönség.

– Mi a legfontosabb pont az életében?

– Két szerelmem van: a rádiózás és a zene. 2010-ben döntöttem el, hogy saját zenekart alapítok, persze ezt egy hosszú utazás előzte meg. Negyvenéves koromban elhatároztam, hogy nyakamba veszem a világot. Eladtam a lakásomat, felszámoltam az életemet és Amerikába költöztem. Miért pont oda? Mert a mai napig ott tanulnak azok a zenészek, akikre felnézek. Beiratkoztam egy zeneiskolába és egy évig kint tanultam.

– Nehéz volt visszatérni?

– Bizonyos szempontból érdekes volt visszatérni, de azt gondolom, hogy zenei téren Magyarország nagyon jó irányba halad. Divatba jött az élőzene, sokan vásároltak hangszert, a próbatermek dugig vannak. Azt gondolom, hogy ha egy zenész ma valamit el akar érni itthon, akkor azt meg tudja tenni. Az egy más kérdés, hogy a koronavírus-járvány nyilván nem tett jót a szakmának.

– Azért a sikerhez szerencsére is szükség van.

– Nem hiszem, hogy ez a szerencsén múlik. Mindenért keményen meg kell dolgozni. Nagyon kitartónak, türelmesnek és határozottnak kell lenni ahhoz, hogy az általunk kitűzött célt el tudjuk érni az életben.

– Öt éve vezeti a Potyautas című műsort, amit most már a televízió nézők is figyelemmel követhetnek a LifeTV-n. Mi adta az ötleted?

– James Corden amerikai színész találta ki, hogy meghív magához egy sztárt, beülteti maga mellé a kocsiba, majd végigfurikáznak Los Angeles bizonyos részein és közben együtt énekelnek. Olyan neves művészek fordultak meg nála, mint Gwen Stefani, Jennifer Lopez, Adele, The Red Hot Chili Peppers. Úgy gondoltam, hogy ennek itthon is lenne létjogosultsága, az ő ötletéből kiindulva 2015-ben elindítottam a Potyautas című autós talkshow-t. A dolog pikantériája, hogy ugyanabban a hónapban, ugyanazon a napon jött ki D. Tóth Kriszta is az Elviszlek magammal című műsorával. A két műsor ugyanarra épít, ismert emberekkel beszélgetünk egy autóban.

– Ebből nem volt konfliktus?

– Bennem nem volt rossz érzés, egyszer már próbáltam Krisztát meghívni a műsoromba, amire ő diplomatikusan nemet mondott. Ettől függetlenül a meghívás a mai napig él, remélem egyszer majd egy jót beszélgethetünk.

– Mi a legnehezebb ebben a fura szituációban: vezetni vagy figyelni az anyósülésen ülő vendégre?

– Érdekes egy helyzet ez, gondold el össze vagyunk zárva egy pici fémdobozban, ahol bizonyos szempontból meg kell nyílni a másik előtt. Volt, hogy annyira magával ragadó volt az interjúalany meséje, hogy ő figyelmeztetett, nehogy áthajtsak a piros lámpán. Van, aki ettől a szituációtól sokkal oldottabb és közvetlenebb lesz, van akit ez a helyzet megzavar és befelé fordul. Kovács Ákos az elő kanyar után azt mondta, hogy: „kanyarodjuk a következő lehetőségnél balra, megmutatom neked hova jártam iskolába!” Innentől persze teljesen más irányt vett a beszélgetés. Visszatekertük az idő kerekét és egy kicsit nosztalgiáztunk.

– Hány beszélgetésen van már túl?

– Egy évben megközelítőleg negyven interjút készítek, így nem nehéz kiszámolni, hogy az elmúlt öt év alatt nagyjából kétszáz utas fordult meg a kocsimban.

– Ki az, akit még nem sikerült becserkészni?

– A képzeletbeli bakancslistámon szerepel Kepes András, Friderikusz Sándor, zenészek közül Presser Gábor, Karácsony János, Demjén Ferenc és Kóbor János. Remélem egyszer lesz rá mód, hogy ezt a listát kipipálhassam.

– Idén már másodszor vehette át az úgynevezett Papagáj-díjat. Erről mit lehet tudni?

– Barátom, Koltay Tamás producer találta ki ezt az elismerést, amit a világon és az országban egyedül én birtokolhatok. Most már kettő van a papagájokból, nem tudom mennyi fér még el a polcon, mindenesetre gyűjtöm őket tovább.

– Tavalyelőtt ünnepelte 50. születésnapját, de egy húsz évet simán letagadhatna a korából.

– Aranyos vagy! Harminc éve tudatosan élek, vegán vagyok, nincs káros szenvedélyem. Hiszek abban, hogy amit eszek, amit olvasok, akikkel beszélek, mind meghatározzák az életemet. A pozitív gondolkodás a hétköznapi rutin része. Hálás vagyok a sorsnak, hogy évek óta azt csinálom amit szeretek. Elégedett vagyok az életemmel!