A bankrabló, akiből a közvélemény Rózsa Sándort faragott

Van DNS-, haj-, vérmintám a rendőrségen, ezért sem járok már bankokba – vallotta némi öniróniával Ambrus Attila Nyíregyházán.

Ambrus Attila Fotó: Mohai Balázs Forrás: MTI

– Erdélyben születtem, Ambrus Attila vagyok és korábban a banki szektorban dolgoztam – így mutatkozott be nemrégiben Nyíregyházán – a közönség nagy derültsége közepette – a magyar kriminalisztika „Viszkis” néven elhíresült, leghírhedtebb rablója. Rablásaival összesen hat éven át tartotta lázban a közvéleményt az ezredfordulót megelőzően, sok-sok fejtörést okozva a bűnüldöző szerveknek. De az érdeklődés iránta máig töretlen, amit a nyíregyházi helyszín telt háza is igazolt. Pedig az ember azt hinné, miután könyvek íródtak, és filmek készültek róla – legutóbb 2017-ben egy magyar akciófilm – már senki se kíváncsi rá. A közvélemény egy idő után afféle simlis Rózsa Sándort faragott belőle, aminek nyilván sokféle oka van. Az egyik, Ambrus többször is hangoztatott érve, hogy soha, senkit nem bántott, kényesen kerülte a vérontásnak még az eshetőségét is.

– Két esetben nagyon túllőttem a célon, amit máig bánok. Egy hölgyet bezártam a szekrénybe, egy másiknak pedig „meghúztam” a haját. Borzasztóan szégyellem. Az első eset 1993-ban történt, bementem egy takarékszövetkezetbe, és az a hölgy megnyomta a riasztó gombját. Kértem, kapcsolja ki, de elküldött melegebb éghajlatra, hogy menjek inkább dolgozni. Csókolom, éppen dolgozom – mondtam neki, és mivel nem engedelmeskedett, pánikba estem, majd beraktam a szekrénybe. Soha nem bocsátott meg, éppen Visegrádon árusítottam, ott meglátott, odajött és a képembe vágta: egész életében imádkozni fog, hogy pokolra kerüljek. Sajnálom, pedig én még a macskától is bocsánatot kértem… – magyarázta. Persze az igazság alighanem ettől árnyaltabb. Minél mohóbb lett, annál veszélyesebb is, feljegyezték róla, hogy a Soroksári úti OTP-ben például, az egyik banki alkalmazottat, egy nőt fejbe vert a fegyverével.

„Kis ember vagyok, a legfontosabb, hogy az a közösség, ahol új életet kezdtem, békében éljen és fogadjuk el egymást.”
Fotó: Mohai Balázs / MTI

– Tulajdonképpen a „munkásságomnak” köszönhető, hogy a bankbiztonság azóta nagyon sokat javult. Előtte olyan volt, hogy én sikerrel kihasználhattam egy piaci rést – osztotta meg rablókalandjait a közönséggel. Hangjában olykor némi hetykeség is meg-megcsillant, ámbár sűrűn hangoztatta, hogy előadása nem bankrabló-gyorstalpaló, és mélyen sajnálja a történteket. Remek előadóként nyilván azt is jól tudja, mire harap a közönség. És a közönség gyakran szereti a „gonosz” bankokat megkopasztva látni.

– Szóval a pénzintézetekben semmi nem működött, nem voltak jók a kamerák, vacakoltak a biztonsági rendszerek, és az őrök se álltak a helyzet magaslatán.

– Volt egy kedvenc bankom, a Soroksári úton, azóta jobb helyre költöztették a Grassalkovichon. Ott négyszer jártam, hazajáró vendégként fogadtak. Harmadszorra már mondta is a hölgy: Tudja merre van a széf, engem hagyjon békén! Csakhogy egyre inkább a hedonizmus csapdájába estem, és hatalmas ostobaságot csináltam. Mindez úgy történt, hogy Békásmegyeren kiraboltuk az OTP-fiókot a bűntársammal, elhoztunk 10,5 millió forintot. És akkor mondja a társam, hogy kint lakik Kelenföldön, ott is van kis posta, pucoljuk ki azt is. Először tiltakoztam, de aztán belementem, és miután délután kettőkor kijöttünk az egyik helyről, délután négykor, zárás előtt kiraboltuk a kis postát, 4,5 milliót pakolva össze. Itt is bezártam három postáskisasszonyt, csak rosszul, mert siettünk. A hölgyek kinyitották az ablakot és nagy ricsajt csaptak. Tele volt a pályaudvar emberekkel, taxisokkal, vasutasokkal. Két vasutas fölfigyelt ránk, és kezdtek rohanni utánunk. Egy szolgálaton kívüli rendőr pedig a vasutasok nyomába eredt, azt hitte, ők a rablók. A rendőr ráugrott a két vasutasra, így tudtunk megmenekülni. Később a zsaruktól tudtam meg, hogy a vasutasok és a rendőrök egymást akarták igazoltatni, egyik se hitte a másikról, hogy az, aki. Sajnos otthagytam a parókámat és a barátnőmtől ajándékba kapott speciális baseball sapkámat. Este Juszt Lászó – egyébként a „keresztapám” – már ott lobogtatta a tévében, a műsorában, alig tudtam elvonni a barátnőm figyelmét a képernyőről. Kis híja volt, hogy meg nem törtem, de mohó voltam és ostoba – vallotta be.

Ambrus Attila elárulta azt is, hogy luxusra, nőkre soha nem sajnálta a pénzt, amit mindig egy fillérig elköltött. Motivációit talán a legjobban vallatótisztje fejtette meg: gondtalan életet akart, de talán ennél is jobban figyelemre vágyott.

Ámokfutásának – 30 rablás száradt a lelkén, több mint 300 embernek korlátozta a személyi szabadságát, közel 200 millió forintot zsákmányolt – nem lehetett más a vége, mint börtön.

Kétségtelen, senki nem ért el a honi kriminalisztika történetében ilyen sikereket, ráadásul még a vizsgálati fogságból is megszökött. Bevallása szerint azért döntött így, mert kiderült, hogy egy olyan rablás miatt, amit ugyancsak ő követett el, már 9 hónapja egy testvérpárt jegeltek helyette – Történt ott egy kis lövöldözés is, és ha megküldenek, hogy a rendőrt le akartam lőni, akkor az életfogytiglan, ezért léptem. Egy hónapig terveztem a szökést, a kezemben az összecsavart kábeleknek máig ott a nyoma. Összesen 22 méterre kellett lejönnöm egy ablakon át, de elszámoltam magam, és az utolsó 4-5 métert már ugrottam. Szerencsém volt, a jobb és a bal cipőmben, amit úgy csempésztek be hozzám, eldugtam 400-400 ezer forintot, ami felfogta az esést – avatott be a részletekbe. Tény, hogy voltak rajongói, akik be tudtak hozzá juttatni ezt azt, főleg pénzt és alkoholt. Gyakran hangoztatta, hogy barátok nélkül egy börtönt aligha lehet túlélni. Innen nézve az elmondottak akár igazak is lehetnek.

Tekintettel a jó magaviseletére, Ambrus 2012-ben kerülhetett ki a rácsok mögül. – Kemény 13 év után 37 ezer forinttal a zsebemben szabadultam, a pártfogóm azt mondta, annyiban tud segíteni, hogy megmutatja, merre van a hajléktalanszálló. Ha nincsenek barátok, meghaltál, esély sincs újrakezdeni az életet, pedig mindenkinek jár egy esély. Nagyon nehéz volt elindulni. Havonta 27 ezer forintot kerestem a börtönben, abból levonták a rabtartást, és levettek 33 százalékot, mert tartoztam az egyik banknak. Minden pénzintézetnél csináltak kockázatelemzést, és azt nézték, mit lehet tőlem visszaszedni, pedig ők biztosítva voltak Ezért nem lehet ma sem a nevemen semmi.

Egy időben úgy vásároltam autókat, hogy 200 lóerő alatt semmire rá se nézek, viszont amikor szabadultam, fél évig HÉV-en, villamossal jártam. Később kaptam egy 18 éves autót, egy Renault Cliót, én voltam a világ legboldogabb embere. Hat évig pincében dolgoztam, de ma már van napfény a műhelyemben. Most már igyekszem jó döntéseket hozni, mert sokat szenvedtem a rossz döntéseim miatt. Viszont ha nem kapnak el, én már nem élek. A börtönben rengeteg embernek törtem borsot az orra alá, és ők mindent megtettek, hogy ne érezzem jól magam. Mégis azt mondom, a börtön megmentett – vont végső konklúziót az est végén.

Ambrus Attila leérettségizett, diplomát szerzett, nyelvet tanult a rácsok mögött. Szakmát is adtak a kezébe. Fazekas, keramikus lett, mert csak erre nyílt lehetősége. Feleségét is egy vásárban, Békéscsabán, az egyik kolbászfesztiválon ismerte meg a szabadulása után nem sokkal. A kezét a Colosseum tövében, Rómában kérte meg, éppen most ülték az ötödik házassági évfordulójukat, és egy gyermek boldog szülei. A természetközeli életet szereti, szívesen gazdálkodik, és igyekszik gyakran hazalátogatni a szülőföldjére.

– Kis ember vagyok, a legfontosabb, hogy az a közösség, ahol új életet kezdtem, békében éljen és fogadjuk el egymást – vallotta, de múltját már ki nem törölheti. És még ma is vannak, akik minden egyes lépését figyelik.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

Elhunyt 76 évesen Margaret Nolan brit színésznő

Elhunyt 76 évesen Margaret Nolan brit színésznő, akit a hatvanas években a Goldfinger című Bond-film aranytestű címlaplányaként, valamint az Egy nehéz nap éjszakája című Beatles-film és a Folytassa-sorozat sztárjaként ismert meg a világ.

Tovább...