– Erdélyben születtem, Ambrus Attila vagyok és korábban a banki szektorban dolgoztam – így mutatkozott be nemrégiben Nyíregyházán – a közönség nagy derültsége közepette – a magyar kriminalisztika „Viszkis” néven elhíresült, leghírhedtebb rablója. Rablásaival összesen hat éven át tartotta lázban a közvéleményt az ezredfordulót megelőzően, sok-sok fejtörést okozva a bűnüldöző szerveknek. De az érdeklődés iránta máig töretlen, amit a nyíregyházi helyszín telt háza is igazolt. Pedig az ember azt hinné, miután könyvek íródtak, és filmek készültek róla – legutóbb 2017-ben egy magyar akciófilm – már senki se kíváncsi rá. A közvélemény egy idő után afféle simlis Rózsa Sándort faragott belőle, aminek nyilván sokféle oka van. Az egyik, Ambrus többször is hangoztatott érve, hogy soha, senkit nem bántott, kényesen kerülte a vérontásnak még az eshetőségét is.
– Két esetben nagyon túllőttem a célon, amit máig bánok. Egy hölgyet bezártam a szekrénybe, egy másiknak pedig „meghúztam” a haját. Borzasztóan szégyellem. Az első eset 1993-ban történt, bementem egy takarékszövetkezetbe, és az a hölgy megnyomta a riasztó gombját. Kértem, kapcsolja ki, de elküldött melegebb éghajlatra, hogy menjek inkább dolgozni. Csókolom, éppen dolgozom – mondtam neki, és mivel nem engedelmeskedett, pánikba estem, majd beraktam a szekrénybe. Soha nem bocsátott meg, éppen Visegrádon árusítottam, ott meglátott, odajött és a képembe vágta: egész életében imádkozni fog, hogy pokolra kerüljek. Sajnálom, pedig én még a macskától is bocsánatot kértem… – magyarázta. Persze az igazság alighanem ettől árnyaltabb. Minél mohóbb lett, annál veszélyesebb is, feljegyezték róla, hogy a Soroksári úti OTP-ben például, az egyik banki alkalmazottat, egy nőt fejbe vert a fegyverével.

Fotó: Mohai Balázs / MTI
– Tulajdonképpen a „munkásságomnak” köszönhető, hogy a bankbiztonság azóta nagyon sokat javult. Előtte olyan volt, hogy én sikerrel kihasználhattam egy piaci rést – osztotta meg rablókalandjait a közönséggel. Hangjában olykor némi hetykeség is meg-megcsillant, ámbár sűrűn hangoztatta, hogy előadása nem bankrabló-gyorstalpaló, és mélyen sajnálja a történteket. Remek előadóként nyilván azt is jól tudja, mire harap a közönség. És a közönség gyakran szereti a „gonosz” bankokat megkopasztva látni.