Az ember azt gondolná, mindenki aggódva figyeli, hogy Görögországban napok óta gyülekezik, sőt már első összecsapásain is túl van az a folyamatosan duzzadó migránstömeg, amelynek nem titkolt célja, hogy karavánná formálódva áttörje az útjába eső határokat, és bejusson az Európai Unióba. Miközben már haditudósításokat is láthattunk a rendőrök és az őket kőzáporral megrohamozó migránsok elkeseredett küzdelméről, a jól értesült Népszava e címmel ír „háttérmagyarázatot”: „Meg is van a kampány egyik fideszes kulcsszava: migránskaraván”. Laptársunk szerint ugyanis mindössze arról van szó, hogy „néhány százan a Szaloníkitől tíz kilométerre lévő menekülttábor előtt sátoroznak, mert valóban tovább akarnak menni.” Ezt a helyzetet tupírozza fel, állítja szolgálatába a magyar kormánykommunikáció – merthogy ez könnyen érthető, megfelelően rémisztő, ráadásul jól ismételgethető. Migránsveszély? Ugyan már! Bakfitty… „A migránskaraván jó hívószó. Mindenki el tudja képzelni a hadrendbe fejlődött migránsokat, akik mindjárt megindulnak, hogy elfoglalják Magyarországot – szellemeskedik a cikk. – A végítélet készül lecsapni, elszabadult a pokol.” (Elképzelem a szerzőt, amint idáig érve, térdét csapkodva, harsányan nevet…)
Megjegyzem, a leharcolt exminiszterelnök is hasonlóan fogalmaz közösségi oldalán, ám őt meg lehet érteni, ő Láriferi. Ezt írja szegény: „Magyarországnak együgyű kormányfője van, aki a világ és Európa gondjai-ból csak a menekültek jelentette kihívást látja (…) a mára nem létező menekültválság rémének felfestésével.”
Azért én átküldenék egy csapat „nem létező” migránst az Apró-villába.
