A mozgalmi zuhanyhíradó szerint nem elképzelhetetlen, hogy a múlt vasárnapi választáson a kismaccsig sem jutó szocialisták (6,62 százalék, egy EP-mandátum) hamarosan felvételüket kérik Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójába.
Az MSZP a tőlük elpártolt Láriferi csapatába… Hűha!
Állítólag már a szombati választmányi ülésen előállnak az ötlettel – persze nem az elnökségi tagok (ők kavarnának tovább rendületlenül), hanem a kesergő második vonal, valamint a korábban elfekvőbe küldött agg revansisták. Erre enged következtetni Lendvai Ildikó hétfői jajveszékelése az ATV-ben, aki azzal állt elő, hogy az egész ellenzéki struktúrát úgy ahogy van, újra kellene gondolni. Ugyanő a minap egy lánglelkű újságcikkel is előállt; idézek a Hvg.hu-n megjelent sikolyból: „Drámai pillanathoz érkeztünk. […] Az ellenzéki közvélemény éppen most ítéli meg, szüksége van-e ránk. Ezen sírdogálhatnék magamban is, de többről, az egész ellenzékről, így az országról van szó.”
Sietek megnyugtatni Ildikó asszonyt: sírdogálása elszigetelt eset, országos méretekben nem igazán észlelhető. Sőt, itt a terepen inkább egyfajta felszabadult sóhaj kíséri az MSZP hattyúdaláról érkező híreket. Még balos politológusoktól is azt hallani, hogy az egyre töpörödő, dacoskodó pártnak se jó vezetőik, se jó ideológiája nincs, a szellemi kapacitásukról már ne is beszélve. Kiváló példa erre a felekezet háza táján uralkodó zűrzavar is: hol a vendégül hívott Timmermans nevettetővel hejehujázik a kollektíva, hol meg – lám! – Ildikó asszonyon keresztül próbálják megríkatni a választót.
Lassan mondom, hogy utóbbi is megértse: az MSZP-nek lejárt a jegye. Tovarisi, konyec.