Szél Bernadettnek sem tett jót a kánikula. Erre a független honanya tegnapi Facebook-bejegyzéséből következtethetünk. A Nem így akarunk élni! című proklamáció arra hívja fel figyelmünket, hogy az elmúlt héten megrázó esetek történtek az országban: reklámhisztériát gerjesztett egy kormánypárti képviselő, megalázták a kerekesszékeseket, valamint szájon kaptak egy szivárványszínű táskás, bulizó lányt valami falunapon. A gyűlölet kormányprogramszintre emelkedett – összegzi a történteket Szél diagnoszta. Nem mennék bele se a langyos Coca-Cola-témába, se a falunapi hajcihőbe, már csak azért sem, mert nem ez itt a lényeg. A Dettike-közlemény lényege, hogy szerzője tudtul adja: nem szűnt meg létezni. Ődrónsága itt kering fölöttünk… Hogy aztán ez érdekel-e bárkit, az egy másik kérdés.
Szél Bernadett nagyjából esztendeje, még az LMP társelnökeként nullázta le magát, mikor ekképp nyilatkozott: „Ha mi nem lennénk, nem lenne haladó, 21. századi gondolat a Parlamentben. […] A kormánynak ahelyett, hogy letűnt időket akarna visszahozni, azon kellene gondolkodni, hogy magasan képzett genderszakemberekre van szüksége a hazának. […] Az LMP kész arra, hogy fenekestül felforgassa ezt az egész rendszert.” Végül csak önmagukat forgatták fel.
Jelen bejegyzése végén a naprakész Dettike javaslatot tesz: „Fontos visszatérnünk a liberális demokráciához, ahol minden ember egyenlő, ahol elfogadhatatlan mindennemű megkülönböztetés és uszítás. […] Olyan országban akarunk élni, ahol senkinek sincs félnivalója.”
Azt hittem, a kujon Donáth papáról is ír majd heti összefoglalójában; mondjuk, hogy az egész csak kacsa, Donáth-kacsa… De nem írt, elkerülhette a figyelmét.
