Orbán Viktor október 23-án elhangzott beszédét elemezte minap a Népszavában Lendvai Ildikó. A lyukas ünnep című írás nehezményezni, hogy a miniszterelnök említést sem tett arról: kettős évforduló volt azon a napon, az 1956-os forradalom mellett a harmadik Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának is ekkor kellett volna örvendeznie. Utóbbi eseményről azonban – írja Ildikó asszony – egyetlen szót sem szólt a kormányfő, „kiment a fejéből”. Hallatlan!
„Lyukas lett az ünnep, mint a zászló” – összegezte véleményét a megmondóasszony, majd hosszan sorolta, mi mindenért kell a magyar embereknek haragudniuk Orbán Viktorra és az ő megátalkodott pártjára, kormányára, valamint a vele egy követ fújókra. Különös fénytörése van annak, amikor Lendvai Ildikó, az állampárt hajdani cenzora, az MSZP exelnöke szellemi világítótornyot alakít, amikor ötvenhat szimbolikájáról értekezik, az október 23-ákhoz való helyes viselkedésre oktat. (Ildikó asszonyt fénykorában sem az eszéért alkalmazta a párt. Ha akadt Mesterházy Attilának értelmes húzása elnöki munkája során, az a lapátra tett szocialista delnőnek adott elvtársi búcsúcsók volt néhány éve…)
Lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is megértse: még a karonülő, kisegítő iskolás gyermek is tudja, hogy azt a bizonyos köztársaság-kikiáltást az akkor már agonizáló MSZMP valójában egy sunyi műbalhénak szánta. A dátum (október 23.) „ügyes” megválasztásával akarta kifogni a szelet ötvenhat emlékezetéből. Rákosi a Szent István-nappal próbálta ugyanezt anno – Alkotmány-nap, új kenyér napja stb. Egyik sem jött be.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?