Azokban az internet előtti „ólmos” években – még az átkosban – hírlapíró ember írógéppel fabrikálta a cikkét, ami aztán, apróbb-nagyobb kitérők után, kézirat formájában került le a nyomdába. (Igazi kéziratot képzeljünk el, a flekkpapíron hemzsegtek a különféle törlések, beszúrások, tipográfiai utasítások – el lehet képzelni a szegény szedőt, mire kiigazodott a sok krikszkraksz útvesztőiben.) A lapzárta környéki kapkodás miatt nem mindig volt felhőtlen a viszony nyomdász és újságíró között, sűrűn civódtunk, akár egy szenvedélyes délolasz házaspár.
Viszket a tenyerünk
Ami biztos, ezeknek a „közvélemény-kutatóknak” a kavarását kizárólag a választások tudják leleplezni.