Bár az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke világosan kimondja, hogy az Európai Bizottság tagjait olyanok közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem fér kétség, Magyar Gábor személyében jó ideje egy olyan bürokrata dolgozik az intézményben, aki már a kinevezése előtt több alkalommal elfogultan nyilatkozott a magyar kabinetről. Pillanatig sem titkolta, hogy tiszta szívből utálja az Orbán-kormányt, sőt közölte: míg meg nem bukik a Fidesz, vissza sem tér Magyarországra. (Ez speciel nem baj.) Feladata elvégzéséhez Magyar – milyen érdekes! – a Soros-hálózatok különböző intézményeitől kapott szakmai kiképzést. (2011 óta a londoni székhelyű Fair Trials International jogi szakértői tanácsadó testületét is erősíti.)

Az is érdekes, hogy mindez csöppet sem zavarja Brüsszelt, Magyar Gábor hosszú évek óta háborítatlanul ott bábáskodhat a hazánkat elítélő „jogállamisági” dokumentumok elkészítésénél; ő állítja össze azoknak a „civil” szervezeteknek a lajstromát, amelyek ránk szabadított küldöttjei oly függetlenül érdeklődnek a magyar jogállamiság iránt. El lehet képzelni a jelentéseiket… (Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója februárban azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy váltsák le az előítéletes Magyar Gábort – ám még csak választ sem kapott.)

Azt viszont nem lehet mondani, hogy az unió központjában ne szeretnék a Magyarokat. Emberünk édesapja például az a Magyar György, akinek ügyvédi irodája évekkel ezelőtt 419 úgynevezett börtönkártérítéses ügyben több mint félmilliárd forintot perelt ki a magyar államtól az uniós bíróságokon.