Erős magyar közösség vagy mutatóban itt maradt szórványmagyarság, ez a tétje a szombati előre hozott szlovákiai választásoknak. – Szükség és történelmi esély van arra, hogy a magyar közösségnek ismét legyen parlamenti képviselete Pozsonyban – mondta Forró Krisztián, a felvidéki magyar párt, a Szövetség elnöke a révkomáromi kampányzárón.

– Ha a magyarság összetart, nagy dolgokra képes. De ne legyenek illúzióink, ha nem lesz képviseletünk, megint nélkülünk döntenek majd rólunk.

Pár éve, Trianon emléknapján részt vettem egy révkomáromi református istentiszteleten. A szemközti árnyékos kertben, ahová átvonult az emlékező gyülekezet (sokan zászlókkal, településfeliratokkal, népviseletben, honvédegyenruhában), hatalmas faragott emlékmű állt a park közepén. Egy csodaszép életfa, amelynek virágát leszakította a történelem vihara. Négy alak fogta közre a fát – négy égtáj felé élő nemzettársaink, akiket az életfa éltet, de most összeszorítja őket a Trianon-bilincs. Az a bilincs, amely helyenként már repedezik. Schmidt Róbert 2010 Trianon-napján felavatott művének emberalakjaira egy szívszorító Reményik Sándor-verset vésett az alkotó. Aki el akarja olvasni a költeményt, körbe kell járnia a szobrot. És mire a vers végére ér, épp ahhoz a ponthoz érkezik, ahonnan feltekintve látja: a templomtorony tetején lévő „kehely” szembekerült az életfa megsebzett bimbójával. Aki fölnézett rá, bepárásodott a tekintete…

Dunaszerdahelyi ismerősöm azt mondja, bármiképpen alakul is a választás, ők őrizni fogják szüleik nyelvét, és továbbra is „DAC-osan” éneklik a magyar himnuszt.

Talpra, magyar! – ez most a felvidéki hívószó.