Döbbenten tapasztalja Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke, hogy a kormányközeli sajtó Ilaria Salis perének taglalásával „fokozza az antifasiszták elleni hangulatkeltést”, miközben ők, magyar antifasiszták egyvégtében a békességért és a demokráciáért lépnek föl. „Nem vagyunk nyugodtak” – írja a minapi Népszavában Hanti. Szerinte nem sok jó várható a köztársasági elnöktől, ahogyan „a szélsőjobbra érkezett miniszterelnök hazug békét akarásától sem”.
A „legnyugtalanabb” hazai antifasisztákat egyébként Hantiék évente ki szokták tüntetni a 2001-ben alapított Radnóti Miklós Antirasszista Díjjal. (Néhány ismertebb díjazott: Kunos Péter börtönjárt bankár, Gergényi Péter szemkilövető főrendőr, Donáth László nőgyámolító lelkész, Ujhelyi István harangozó, Niedermüller Péter… – hogy csak a „legrémisztőbb képződményeket” említsem.)
Hanti Vilmosról nekem elsőre az ugrik be, amikor elnök úr az Újszínház igazgatóváltásakor a dörneri színjátszás veszélyeire, a settenkedő nácizmusra figyelmeztette Budapest közönségét. De az is ütős volt, amikor a Hazatérés temploma előtt vesszenhorthyzott a kormányzó mellszobrának avatásakor.
Merthogy Horthy is fasiszta volt meg náci, hiszen ő adhatott parancsot annak idején, hogy lelőjék a szintén antifasiszta Ságvári Endrét, aki csupán egy stefániára ugrott be a cukrászdába, ám rákényszerítették, hogy három nyomozót is meglőjön, ahelyett, hogy a tortáját ette volna.
Hanti ma is párás tekintettel beszél Ságváriról agg partizántársainak. Akik, ha tehetnék, talán még tolószékkel is kimennének a terepre vonatot robbantgatni, Ilaria Salist gyámolítani.
