Most, hogy kiderült, hamarosan egyirányú „migránsszállító” buszokat indítunk Röszkéről a belga fővárosba, Brüsszel levegőért kapkod. Holott a brüsszeli elit az, amely bevándorláspárti és nyitott határok politikájával menekültek millióit hívta meg Európába. Hát most tessék, meghoztuk őket! Vegyétek, vigyétek!

Fülembe cseng a Soros pénzelte Amnesty International Magyarország egyik elcsépelt lózungja: „Magyarország tartsa tiszteletben az Európába érkező migránsok jogait, nyújtson számukra hatásos védelmet területükön, vállaljon szolidaritást!”

Aztán miért nekünk kellene szolidaritást vállalnunk azokkal a gyarmatosításban dúsgazdaggá lett országokkal, amelyeknek kifosztott alattvalói most földönfutóként keresnek alamizsnát, új hazát? A haszonban nem, csak a bajban osztozzunk? Az egészből csöpög az aljasság. A múltban megtollasodott rablóhatalmak most egész Európát magukkal rántanák. Gyomorforgató. Liberális. Már ahhoz vastag ábrázat kellett, hogy míg eleink évszázadokon át végvárak ormain védték tatártól, töröktől, muszkától Európa nyugati felét, a most szolidaritásért kalapozó Nyugat véres gyarmatosítással múlatta szabadidejét.

Mi sosem voltunk gyarmattartók – kifosztott, megszállt ország annál inkább. Hallgassuk csak a korabeli regőst! „Magyarország mindenét föláldozta Európáért: önmagát, jövőjét, jólétét és normális fejlődését.” Hogy mit kaptunk vérünkért cserébe? Trianont. Meg egy véget nem érő XXI. századi menekültáradatot a déli határainkhoz, amelyet most „szolidaritásból” be kellene fogadnunk.

(Záró ötletemet nem írom ide.)