Húsz évet töltött a Városháza élén Demszky Gábor, sőt a 2010-es búcsúja óta is itt van közöttünk az SZDSZ-es ember, ha másképpen nem, a lelki szemünk előtt. Hol a Petőfi-szobor talapzatánál szaval erős tojászáporban, máskor Traktorral behajtani tilos! táblákat helyez ki az utcasarkokra, vagy épp Gergényi Péter mellére tűz vitézségi érdemrendet. Képzeletünkben látjuk önfeledten nevetgélni a négyes metró protokollgödrében, vagy ahogyan a városligeti Időkerékbe próbál életet lehelni.
A bíróságot leszámítva mindenütt ott van.
Évekkel ezelőtti visszaemlékezésében a szamizdatról mint műfajról beszélt: „A rendszerváltás óta eltelt tíz év bebizonyította, hogy a szamizdat Magyarországon (is) igazi értékeket juttatott el az olvasóhoz.” (Márai Sándor a Naplóban másként írt a szamizdatról: „Egy országban, ahol minden bála papír, sokszorosító szerszámok, terjesztési lehetőségek a rendőrállam felügyelete alá kerültek, az ilyen »titkos« sajtótermékek feltehetően a hatóságok tudtával készülnek. […] A hatóságnak szüksége van a botcsinálta »ellenállókra«, mert külföldi kölcsönökkel kapcsolatban a feltételek között néha szerepelnek a szabadságjogok.”)
Demszky minap egy gigantikus Index-interjúban osztotta az észt. Ebből tudjuk, autokratikus rendszerben élünk, ahol egy család uralja az országot.” (Egy korábbi Facebook-bejegyzésében „az ország potrohos tulajdonosáról, akasztófára való vezéréről” tett említést.) Magyar Péter pedig – szerinte – tehetséges politikus, aki talált egy közös nyelvet a választókkal, megteremtette a fórumait, jó a ritmusérzéke, s a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint pártja megelőzte a Fideszt. Én a kórlapjához csatolnám az interjút.
