Mély gondolati tartalmat hordoztak a prédikációi
Apor Vilmos báró ősi katolikus székely főnemesi családból származott, 1892. február 29-én született Segesváron. 1895-ben Bécsbe költöztek, ahol apját, báró Apor Gábort a király személye körüli minisztérium államtitkárává nevezték ki. Jezsuita gimnáziumban tanult előbb a Bécs közeli Kalksburgban (ma Bécs része), majd Kalocsán. 1909-ben kispapnak jelentkezett gróf Széchenyi Miklós győri püspöknél, aki az innsbrucki jezsuita teológiára küldte tanulni. Az első világháború alatt, 1915. augusztus 24-én szentelték pappá, működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, majd Gyulára helyezték káplánnak.
Bár nem volt különösebb szónoki tehetsége, prédikációi mély gondolati tartalmuk miatt vonzották az embereket. 1916-ban doktori szigorlatot tett.
Egy év múlva találkozott a háború borzalmaival, amikor rövid ideig egy kórházvonat lelkésze volt.
1917 őszén a nagyváradi papnevelde prefektusa és dogmatikatanára lett, de közelebb állt szívéhez a lelkipásztori munka, ezért 1918 augusztusában ismét Gyulára került, immár plébánosként. Itt egyházközségi lapot indított, népmissziókat szervezett, a katolikus megújulás szolgálatában hitbuzgalmi és társadalmi egyesületeket hozott létre. 1937-ben a Szuverén Máltai Lovagrend tagja lett.
Minden üldözöttet az oltalmába vett, nem is váratott magára a nyilasok bosszúja
Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után gyulai német híveit óvni igyekezett a szélsőjobboldali propagandától. XII. Piusz pápa 1941. január 21-én győri püspökké nevezte ki, szentelésére Gyulán került sor, székét március 2-án foglalta el. Főpásztorként „a szegények püspöke” lett, de nemcsak a szegényeké, hanem minden bajba jutotté és üldözötté. 1943 augusztusában a katolikus szociális mozgalmak vezetői és a politikai élet képviselői Győrben gyűltek össze, hogy megalakítsák a Katolikus Szociális Népmozgalmat, amelynek egyházi és lelki vezetését, a püspökkaron belüli pártfogását Apor Vilmos vállalta.
Az értekezlet résztvevői azzal számoltak, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. A vereséget idehaza is politikai-társadalmi átalakulás fogja követni, s a katolikus mozgalmaknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az átalakulás demokratikus szellemű legyen. A püspök a vészkorszakban fellépett az üldözöttek érdekében, a gettók felállítása ellen a belügyminiszternél tiltakozott.
Minden nála jelentkező üldözöttet oltalmába vett, szerzetesházakban, kórházban vagy a Püspökvárban (a mindenkori győri püspök lakóhelye) helyezte el őket,
püspöktársait is egységes fellépésre próbálta rábírni. A nyilas hatalomátvétel után egyre inkább persona non gratának számított, főként azután, hogy október 31-én a Dunántúl főpásztorainak egyikeként memorandumban kérte a „nemzetvezető” Szálasi Ferencet, hogy ne vessék a harcok martalékául a Dunántúlt, szüntessék be az esztelen vérontást és pusztítást.
A nyilasok bosszúja nem késett, Mindszenty József veszprémi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt letartóztatták, az Apor Vilmos ellen kiadott elfogatóparancsot csak a szovjet előrenyomulás miatt nem tudták végrehajtani. Amikor a front 1945 márciusában elérte Győrt, Apor Vilmos arra kérte a német hadvezetést, hogy kíméljék meg a várost, de elutasító választ kapott.
Fiatal nőket akartak elhurcolni a szovjetek, akiket élete árán is védelmezett a püspök
Március 28-án a harcokban a Nagyboldogasszony-székesegyház találatot kapott, tornya kiégett, március 30-án, nagypénteken szovjet katonák a Püspökvár óvóhelyéről fiatal nőket akartak „munkára” vinni. A szovjet tiszttel tárgyaló Apor Vilmos azt ajánlotta, hogy helyettük férfiak és idős nők menjenek. Az egyre hevesebbé váló vita közben a szovjet katona előkapta fegyverét és előbb a mennyezetbe, majd a püspökre lőtt. A sebesült főpapot a harcok közepette hordágyon vitték a több kilométerre lévő kórházba, ahol megműtötték.
Húsvétvasárnap, április 1-jén hashártyagyulladás lépett fel nála, s másnapra virradóra meghalt. Ideiglenesen a győri karmelita templom kápolnájába temették. Végleges sírhelye 1948-ban készült el vörösmárványból a székesegyház Héderváry-kápolnájában, de újratemetésére csak 1986-ban kerülhetett sor. Boldoggá avatási eljárása 1946-ban indult, de 1949-ben fel kellett függeszteni, és csak négy évtized után folytatódhatott.
Szent II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá a vatikáni Szent Péter téren,
ünnepét május 23-án tartják, mert vértanúságának időpontja többször is a húsvéti időszakra eshetne. 2012-ben leplezték le szobrát, Lebó Ferenc alkotását a győri Püspökvár előtti téren.
Szobra áll Budapest XII. kerületében és Gyulán is, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000-ben vette fel nevét, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola 2004 óta Vácon működik. 2022-ben Dér András írt színdarabot az életéről Mindenkinek mindene címmel, amelyet a Győri Nemzeti Színház mutatott be. 2023-ban a felújított győri székesegyház szembemiséző oltárt kapott, amelyben az újraszenteléskor elhelyezték ereklyéjét. Vértanúságának eredeti helyszínén emlékkiállítás látható.
(Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)
