Mély gondolati tartalmat hordoztak a prédikációi
Apor Vilmos báró ősi katolikus székely főnemesi családból származott, 1892. február 29-én született Segesváron. 1895-ben Bécsbe költöztek, ahol apját, báró Apor Gábort a király személye körüli minisztérium államtitkárává nevezték ki. Jezsuita gimnáziumban tanult előbb a Bécs közeli Kalksburgban (ma Bécs része), majd Kalocsán. 1909-ben kispapnak jelentkezett gróf Széchenyi Miklós győri püspöknél, aki az innsbrucki jezsuita teológiára küldte tanulni. Az első világháború alatt, 1915. augusztus 24-én szentelték pappá, működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, majd Gyulára helyezték káplánnak.

Bár nem volt különösebb szónoki tehetsége, prédikációi mély gondolati tartalmuk miatt vonzották az embereket. 1916-ban doktori szigorlatot tett.
Egy év múlva találkozott a háború borzalmaival, amikor rövid ideig egy kórházvonat lelkésze volt.
1917 őszén a nagyváradi papnevelde prefektusa és dogmatikatanára lett, de közelebb állt szívéhez a lelkipásztori munka, ezért 1918 augusztusában ismét Gyulára került, immár plébánosként. Itt egyházközségi lapot indított, népmissziókat szervezett, a katolikus megújulás szolgálatában hitbuzgalmi és társadalmi egyesületeket hozott létre. 1937-ben a Szuverén Máltai Lovagrend tagja lett.
Minden üldözöttet az oltalmába vett, nem is váratott magára a nyilasok bosszúja
Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után gyulai német híveit óvni igyekezett a szélsőjobboldali propagandától. XII. Piusz pápa 1941. január 21-én győri püspökké nevezte ki, szentelésére Gyulán került sor, székét március 2-án foglalta el. Főpásztorként „a szegények püspöke” lett, de nemcsak a szegényeké, hanem minden bajba jutotté és üldözötté. 1943 augusztusában a katolikus szociális mozgalmak vezetői és a politikai élet képviselői Győrben gyűltek össze, hogy megalakítsák a Katolikus Szociális Népmozgalmat, amelynek egyházi és lelki vezetését, a püspökkaron belüli pártfogását Apor Vilmos vállalta.

Az értekezlet résztvevői azzal számoltak, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. A vereséget idehaza is politikai-társadalmi átalakulás fogja követni, s a katolikus mozgalmaknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az átalakulás demokratikus szellemű legyen. A püspök a vészkorszakban fellépett az üldözöttek érdekében, a gettók felállítása ellen a belügyminiszternél tiltakozott.