Nyári napforduló: itt van az év leghosszabb napja

Június 21-én kezdődik el a csillagászati nyár. Ennek beköszöntésekor, a nyári napforduló idején élvezhetjük legtovább a nappali világosságot, és ekkor csak alig pár óráig tart az éjszakai sötétség. A csillagászati nyár kezdetével azonban még ha eleinte alig észrevehetően is, de elkezdenek rövidülni a nappalok és ez a folyamat egészen december 21-ig a téli napfordulóig tart, amikor a legrövidebb ideig látható a Nap a horizont felett, és a sötétség dominál. A napfordulók és a nap-éjegyenlőség csillagászati okokra, a Föld Nap körüli keringésére, illetve a Föld tengelyferdeségére vezethetők vissza. A nyári napfordulóhoz számos régi néphagyomány kötődik.

A nyári napforduló idején tart legtovább a nappali világosság Fotó: Elter Tamás

A nyári napforduló 2025 -ben június 21-én, egész pontosan hajnali 2 óra 42 perckor fog bekövetkezni. Ekkor áll a legmagasabban a Nap; deleléskor a horizonthoz viszonyítva 66 fok magasan látható és 16 órát lesz fenn, miközben az éjszaka mindössze csak alig 8 órát tesz ki.

A nyári napforduló idején, június 21-én 16 óráig látható a Nap a horizont felett      Fotó: Lonely Planet

A nyári napforduló idején tart ki legtovább a világosság

A napforduló csillagászati fogalom, amellyel a Napnak, központi csillagunknak a földi egyenlítőhöz viszonyított helyzetét fejezzük ki. A napforduló egy-egy évben két alkalommal következik be: a nyári napforduló a Nap legmagasabb északi pozíciója a Ráktérítőn, amikor pedig eljön a téli napforduló ideje, a Nap a legmagasabb déli pozíciójába kerül a Baktérítőn. Ezek azok az időpontok amikor évi látszólagos égi útján a Nap észak-déli irányú mozgása ellentétesre fordul.

A Föld megvilágítása a nyári napforduló idején      Fotó: Wikimedia Commons/Przemyslaw "Blueshade" Idzkiewicz

 A nyári napforduló idején a nappal, a téli napfordulókor pedig az éjszaka a leghosszabb de a téli, illetve a nyári napforduló ellentétes a Föld északi és déli félgömbjén. Praktikusan ez azt jelenti, hogy amikor nálunk június 21-én a leghosszabb a nappal, a déli féltekén ekkor a legrövidebb, viszont a december 21-i téli napforduló idején pont fordított a helyzet. A Föld forgástengelyének ferdültsége miatt azonban e két időpont delelési magassága között némi eltérés mutatkozik.

Ezen a napon az Északi-sarkon huszonnégy óráig tündököl a Nap azonos magasságban

Csillagászati értelemben a nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap-Föld középpontokat összekötő képzeletbeli egyenes és az Egyenlítő síkja által bezárt szög a legmagasabb, hozzávetőleg 23,5 fokos értéket mutatja a Nap északi félgömbön való elhelyezkedése mellett. 

Ez a helyzet június 21-én következik be; az északi féltekén ez jelenti a csillagászati nyár kezdetét.

 Egészen a nyári napfordulóig a Nap dél irányból észak felé halad ezután pedig megfordul a mozgása és a téli napforduló idején éri el a horizont feletti magasságának minimumát. 

A nyári napforduló idején az északi féltekén áll magasabban a Nap     Fotó: Star Walk

Azonban még az északi féltekén sem egyformán nyilvánul meg a nyári napforduló; így például az Északi-sarkon a Nap 24 óráig fent van méghozzá 23 fokkal a horizont felett. Ezzel szemben ekkor a Ráktérítő felett áll a legmagasabban a Nap kereken 90 fokon, így deleléskor nincsenek árnyékok. A Földnek egyetlen olyan zónája van ahol nincsen se nyári sem pedig téli napforduló, illetve nap-éj egyenlőség, mégpedig az Egyenlítő mentén. Itt a Nap egész évben 66,5 fokon delel és 13,5 órát tartózkodik a horizont felett.

Az Egyenlítő geográfiailag a Föld leghosszabb szélességi köre és a Föld forgástengelyére merőleges legnagyobb gömbi köre. Teljes hosszúsága 40 075 kilométer. Az Egyenlítő a Földet két félgömbre, az északi és a déli féltekére osztja.

Egy másik érdekesség az északi félgömb nyári napfordulójával kapcsolatban az Északi-sarkkörhöz kötődik. Június 21-én a Nap az Északi-sarkkörön 47 fok magasan delel és 27 óráig van fent, vagyis egész nap és előtte, valamint utána is még másfél-másfél órát. Nálunk természetes, hogy június 21-ét nyári  napfordulónak nevezzük, de a déli féltekén élők számára ez már nem ennyire magától értetődő.

                    A Föld helyzete a Nap körül a nyári és a téli napforduló, illetve a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején                                Fotó: TryEngineering

 A déli félgömbön a június ugyanis a mi decemberünknek felel meg és ott a nyári napforduló idején a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ezért sem véletlen, hogy például Ausztráliában június 21-ét winter solstic, vagyis téli napfordulóként emlegetik, és december 21-ét, a mi téli napfordulónkat hívják summer solstic-nek, azaz nyári napfordulónak.

Ősi pogány hagyományok és Szent Iván éjszakája

A nyári napfordulóhoz számos régi hagyomány és népszokás fűződik. Már a kereszténység előtti időkben is több ünnep és rítus kapcsolódott a nyári napfordulóhoz. A nyári napforduló idején elterjedt rituális tűzgyújtások a megtisztulást és az újjászületést szimbolizálták. Ugyancsak a pogány hagyománykörhöz kötődnek a nyári napforduló idején gyújtott örömtüzek, amiket körbetáncoltak és égő fáklyákkal végigjárták a szántóföldek határát a bőséges termésért fohászkodva. 

A nyári napfordulóhoz számos néphagyomány fűződik, ezek közé tartozik az örömtüzek gyújtása is      Fotó: Wikimedia Commons/Sara E dk

Az elmúlt évtizedekben sajátos módon újjáéledő újpogány wicca vallás nyolc nagy ünnepének egyikét, a lithát, vagyis a tűz ünnepét szintén a nyári napforduló idején rendezik meg.

A wicca "vallás" neve az óangol wicca, vagyis a boszorkánymester szóból ered, amelynek hiedelmeit először a brit Gerald Garner kezdett el népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem tekinthető intézményes vallásnak: egyes csoportjaik hitvilága és a szertartásaik is nagymértékben eltérhetnek egymástól. Legtöbb csoportjukat a két istenségben, az Úrnőben és az Úrban való hit, valamint a Wicca Intelem betartása és a "háromszoros visszatérés törvényéhez" fűződő hiedelemvilág jellemzi.

Szintén a nyári napfordulóhoz kötődik a Szent Iván éjszakájának vagy nyárközépi éjszakának nevezett és ugyancsak pogány gyökerekkel rendelkező ünnep. 

A magyar hagyományvilágban a június 23-ról június 24-re virradó éjszakát tekintik Szent Iván éjszakájának. 

Korábban a csillagászati nyár kezdete még valóban június 24-re esett, de a tropikus számítási mód bevezetése és a naptárreformok miatt kettévált a napforduló és Szent Iván ünnepnapja. 

Újpogány szertartás a nyári napforduló idején az angliai Stonehenge-nél    Fotó: DANIEL LEAL / AFP

Az első olyan források, amelyek a Szent Iván éjszaka megünneplését együtt említik Keresztelő Szent János születésnapjának megünneplésével a Kr. u. V. századból származnak, mivel a keresztény egyház erre a napra helyezte a szent születésnapját, ami a fénynek a sötétség felett aratott győzelmét volt hivatott szimbolizálni. Melichor Ignác XVIII. századi egyházi szerző szerint a magyarok már a XI. század első felétől kezdve tűzgyújtással ünnepelték az Iván napnak (vagyis Keresztelő Szent János születésnapjának) az előestjét. Június hónapját Magyarországon ezért is szokás Szent Iván havaként emlegetni. A Szent Iván napi ünnepségek elmaradhatatlan része volt az éjszakai tűzgyújtás, amivel a sötétség erőit akarták elűzni az év legrövidebb éjszakáján. A Szent Iván éjszakájához kapcsolódó leghíresebb irodalmi alkotás William Shakespeare 1595-ben írt Szentivánéji álom című vígjátéka, amit először Arany János fordított le magyar nyelvre 1863-ban.

A nyári napforduló idején, június 21-én:

• Magyarországon a nappal 16, az éjszaka pedig 8 óráig tart,
• ezután a téli napforduló idejéig a nappalok rövidülni az éjszakák pedig hosszabbodni kezdenek,
• a nyári napforduló idején áll deleléskor a legmagasabban a Nap a horizont felett.