Szerelmi mágiát idéztek a Szent Iván-éji tűzugrások

Szent Iván éjszakája azon kevés ünnepeink egyike, amelyek évszázados, sőt évezredes múltra tekintenek vissza, de képesek a megújulásra is: a most már Keresztelő Szent Jánosra emlékező, de amúgy csillagvallási eredetű folklórünnepet újabban összművészeti produkciókkal is szokás köszönteni. Magyarországon egyébként még az is változó, hogy a Szent Iván-napi tüzeket 23-a vagy 24-e éjjelén gyújtják-e meg.

A 10. színházi olimpia összművészeti záróeseménye 2023. június 24-én a Margitszigeten. A Teatro Potlach utcaszínházi társulat kezdeményezésére ekkor művészeti performanszok lepték a Szent Iván-éjet ünneplő Margitszigetet. Fotó: Mirkó István

Amíg ez az ünnep nem keltette fel az egyházatyák és a művészek figyelmét, addig a Szent Iván-éj egyet jelentett a rituális tűzugrás szerencsét hozó gyakorlatával. Az ünnep folklórhagyománya szerint aki ezt a bűbájos erejű tettet végrehajtotta, az egész évre magához kötötte a saját jó szerencséjét. 

Koltay Erika múzeumpedagógus, a téma kutatója szerint a magyar népi kultúrában a tűzugrás nem egyszerűen egy kedves bolondozás volt, hanem szertartásos módon zajlott. A Csallóközben például egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd a legény a tűzrakást háromszor körbefutotta, aztán egy égő fáklyával meggyújtotta. Ami itt és így lefolyt, az a szerelmi mágia körébe tartozó varázslat volt, amit a közösség azzal is támogatott, hogy a tűzugrás közben kiházasító szerelmi dalokat énekeltek.  

Koltay Erika arra is felhívta a figyelmet, hogy a tűz és a füst ilyenkor nemcsak a tűzugrás, hanem a gyógynövények égetése miatt is kiemelt, védelmező szerephez jutott. Volt, ahol minél büdösebb füstöt csináltak, hogy azzal űzzék el az ártó szellemeket, máskor pedig éppen, hogy kellemes illatot árasztó gyógynövényekkel füstöltek a szerelmesek örömére.  

Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója a színházi olimpia záróeseményén nyilatkozva viszont tavaly már a művészek nevében tett hitet a Szent Iván-éj jelentősége mellett.  Ő akkor a színházi olimpián vendégeskedő Teatro Potlach utcaszínházi társulat kezdeményezéséhez csatlakozott a Margitszigeti Szabadtéri Színpaddal – elismerve, hogy ennek az éjszakának ma már művészeti értelemben is erős a kontextusa. Eléri, hogy a táj megelevenedjen körülöttünk, s minden, de minden megtörténhessen – azzal a kreativitással, amire csak a művészet képes.  

A magyarországi Szent Iván-napi hagyományokról már a XV. századból is vannak írásos emlékek. Bod Péter a Históriára utat mutató magyar lecsicon című művében már részletesen leír három olyan népszokást, amely ehhez a naphoz kötődik.

Az észteknél a Szent Iván-éj a karácsonyál is népszerűbb

A Szent Iván-éj (Midsummer) különösen a skandináv országokban rendkívül népszerű – hiszen ott a fehér éjszakák miatt ez az ünnep az átlagosnál is varázslatosabban mehet végbe. Az észteknél az ünnep – amit ők Jaanipäev névvel illetnek – még a karácsonynál is népszerűbb. Ami persze nem véletlen, hiszen végtére a karácsony sem más, mint a december 21-ére eső másik ősi csillagvallási ünnep, a téli napforduló elcsúsztatása, Jézus Krisztus születéséhez kötődő, immár egyházi értelmű megszentelése. 

A mostani Szent Iván-éj is bővelkedett a művészi attrakciókban. Veszprémben a Szent Iván-nap eseményeit a finn Rovaniemi településsel kialakuló testvérvárosi kapcsolat határozta meg: a Juhannus-napot megtartva ők is az ünnep pogány gyökereihez nyúltak vissza. Szentendrén viszont nem észak, hanem dél örökségét ápolták, amikor dalmát szokás szerint megtartották az Ivan-dan eseményeit, melyek során a Templomdombon mécsesekkel rajzolták ki Keresztelő Szent János tizennyolc méteres jelképét. Gazdagréten most is megtartották a már hagyományos Szentivánéj Fesztivált, ahogy az ópusztaszeri Csillagösvény Élménypark is nyitva tartotta a kapuit erre a rövid éjszakára.