Nem véletlen, hogy tavaly a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia záróeseményét is Szent Iván-éji művészeti forgataggá változtatták a Margitszigeten. Ami nem csoda, hiszen Shakespeare elvarázsolt hangulatú, tündéri vígjátéka, a leginkább Arany János kiváló fordításából ismert a Szentivánéji álom óta ez az ünnep magától értetődően ölt magára művészeti arculatot is.
Ezen az estén a virágok is másképp nyílnak
Ez a művészeti ihletettség minden jel szerint immár folyamatosan velünk van: idén például a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) Virágnyelven című kiállítása kapott külön a Szent Iván éjszakájának szóló értelmet a Szentendrei Régi Művésztelep galériájában – azt tartva, hogy ezen az éjjelen a virágok is másképp nyílnak.
Amennyire legendás ez az éjszaka, annyira bonyolult az a dátumokkal folytatott játék, amelynek eredményeként ezt az eredendően a csillagvallások körébe tartozó jeles égi eseményt, a nyári napforduló ünnepét akkor tartjuk, amikorra ez az ünnep a hagyomány szerint rögzült. Mostanra ugyanis elcsúszik egymástól a tényleges napforduló csillagászati dátuma, ami június 21-ére esik, Szent Iván napjától, amit most június 24-én ünneplünk. Ezt a szétcsúszást lehet persze a különböző naptárreformok hatásával is magyarázni, de nem nehéz észrevenni a katolikus egyház ismert törekvéseit is a történtek mögött: nevezetesen azt a szokást, amivel a legfontosabb pogány ünnepeket a maguk vonzáskörébe húzzák be, bibliai szentekkel kötik össze. Az egyház szándéka szerint ezt az ünnepet Keresztelő Szent János emlékének szentelhetjük, de ez megint csak némi magyarázatra szorul. A helyzet ugyanis az, hogy János és Iván itt most egy és ugyanaz, tekintve, hogy az Iván nem más, mint a János névnek egy archaikus szláv alakváltozata.
A fény és az élet győz a sötétség és a halál felett
Az egyházi gyakorlat szerint körülbelül az V. századtól kezdik a nyári napforduló pogány ünnepét Szent Iván – Keresztelő Szent János – ünnepeként kezelni a krónikák. Az egyház azért helyezte erre a napra a szent születésének időpontját, mivel ez az év legrövidebb éjszakája, ami így a fény és az életöröm győzelmét tudja üzenni a sötétség és a halál felett.
Amíg ez az ünnep nem keltette fel az egyházatyák és a művészek figyelmét, addig a Szent Iván-éj egyet jelentett a rituális tűzugrás szerencsét hozó gyakorlatával. Az ünnep folklórhagyománya szerint aki ezt a bűbájos erejű tettet végrehajtotta, az egész évre magához kötötte a saját jó szerencséjét.
Koltay Erika múzeumpedagógus, a téma kutatója szerint a magyar népi kultúrában a tűzugrás nem egyszerűen egy kedves bolondozás volt, hanem szertartásos módon zajlott. A Csallóközben például egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd a legény a tűzrakást háromszor körbefutotta, aztán egy égő fáklyával meggyújtotta. Ami itt és így lefolyt, az a szerelmi mágia körébe tartozó varázslat volt, amit a közösség azzal is támogatott, hogy a tűzugrás közben kiházasító szerelmi dalokat énekeltek.
Koltay Erika arra is felhívta a figyelmet, hogy a tűz és a füst ilyenkor nemcsak a tűzugrás, hanem a gyógynövények égetése miatt is kiemelt, védelmező szerephez jutott. Volt, ahol minél büdösebb füstöt csináltak, hogy azzal űzzék el az ártó szellemeket, máskor pedig éppen, hogy kellemes illatot árasztó gyógynövényekkel füstöltek a szerelmesek örömére.
Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója a színházi olimpia záróeseményén nyilatkozva viszont tavaly már a művészek nevében tett hitet a Szent Iván-éj jelentősége mellett. Ő akkor a színházi olimpián vendégeskedő Teatro Potlach utcaszínházi társulat kezdeményezéséhez csatlakozott a Margitszigeti Szabadtéri Színpaddal – elismerve, hogy ennek az éjszakának ma már művészeti értelemben is erős a kontextusa. Eléri, hogy a táj megelevenedjen körülöttünk, s minden, de minden megtörténhessen – azzal a kreativitással, amire csak a művészet képes.
A magyarországi Szent Iván-napi hagyományokról már a XV. századból is vannak írásos emlékek. Bod Péter a Históriára utat mutató magyar lecsicon című művében már részletesen leír három olyan népszokást, amely ehhez a naphoz kötődik.
Az észteknél a Szent Iván-éj a karácsonyál is népszerűbb
A Szent Iván-éj (Midsummer) különösen a skandináv országokban rendkívül népszerű – hiszen ott a fehér éjszakák miatt ez az ünnep az átlagosnál is varázslatosabban mehet végbe. Az észteknél az ünnep – amit ők Jaanipäev névvel illetnek – még a karácsonynál is népszerűbb. Ami persze nem véletlen, hiszen végtére a karácsony sem más, mint a december 21-ére eső másik ősi csillagvallási ünnep, a téli napforduló elcsúsztatása, Jézus Krisztus születéséhez kötődő, immár egyházi értelmű megszentelése.
A mostani Szent Iván-éj is bővelkedett a művészi attrakciókban. Veszprémben a Szent Iván-nap eseményeit a finn Rovaniemi településsel kialakuló testvérvárosi kapcsolat határozta meg: a Juhannus-napot megtartva ők is az ünnep pogány gyökereihez nyúltak vissza. Szentendrén viszont nem észak, hanem dél örökségét ápolták, amikor dalmát szokás szerint megtartották az Ivan-dan eseményeit, melyek során a Templomdombon mécsesekkel rajzolták ki Keresztelő Szent János tizennyolc méteres jelképét. Gazdagréten most is megtartották a már hagyományos Szentivánéj Fesztivált, ahogy az ópusztaszeri Csillagösvény Élménypark is nyitva tartotta a kapuit erre a rövid éjszakára.
