Asztrik kiváló diplomata volt, aki szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezett korának keresztény egyházában. Asztrik Adalberttel először Itáliába, majd Csehországba ment, és onnan hívta Magyarországra térítőpapnak Szent István.

Asztrik maradt, Adalbert távozott
Adalbert volt az, aki Szent Istvánt is megkeresztelte. Ezután ő viszont nem maradt Magyarországon, hanem tovább térített, és 997-ben vértanúhalált halt, amikor a pogány litvánok megölték.
Államalapító királyunk meg volt elégedve az országunkba érkező szerzetesek tevékenységével.
A király nagyon kedvelte a szerzeteseket, barátságosan és tisztelettel fogadta őket, és respektálta az őszinte hitüket. Szent István erősen támaszkodott rájuk a magyarság keresztény hitre térítésében és e hit megerősítésében.
Szent Asztrik Pannonhalma, majd Pécsvárad első apátja lett.

Antal Géza történész szerint miután Asztrik apátot és társait tisztelettel fogadták, a Vas-hegy lábánál kolostort alapított, amelyet Szent Benedekről nevezett el. Szent István bőkezű adományainak köszönhetően megvalósíthatták a bencés életeszményt: imádkoztak és dolgoztak, gondoskodtak a szegényekről, elesettekről. Asztrik segítette a Magyarországra érkező Gellértet is. Fent maradt egy Asztrik által hitelesített oklevél is 1015-ből a pécsváradi templom felszenteléséről, amit kalocsai érsekként hitelesített, megjegyezve, hogy korábban ő volt a pécsváradi monostor első apátja.
Szent Asztrik hozta Rómából a koronát Istvánnak
Szent István II. Szilveszter pápától kért koronát, akihez Asztrikot küldte követségbe. Nemcsak szimbolikus jelentősége volt annak, hogy István a keresztény egyház fejétől kért koronát, hanem ezzel elkerülte, hogy az ország akár a német-római, akár a bizánci császár – a környező két nagyhatalom – hűbérese legyen.
A legenda szerint a pápa álmot látott. II. Szilveszter álmában megjelent Gábriel arkangyal, aki azt mondta a pápának, hogy másnap egy idegen nép fog hozzá érkezni, és nekik adja oda azt a már elkészült koronát, amelyet a lengyeleknek szánt.
Így is történt, másnap megérkeztek a magyar követek, akik megkapták a koronát, amellyel Istvánt 1000 végén vagy 1001 elején megkoronázták. Azonban nem ez a Szent Koronánk, amelynek az alsó része I. Géza idejéből származik, a teteje pedig bizánci eredetű.




















