A hímek alsó szemrégiója viszonylag széles hullámhossz tartományban volt képes érzékelni, ám a felső szemrégió kizárólag az ultraibolya fényre reagált. Mindez a rajzási viselkedés tükrében érthető is, hiszen a hímek az égbolt, mint világos háttér előtt vadásznak a nőstényekre az alkonyat közeledtével. A természetben az égbolt képezi az ultraibolya fény elsődleges forrását, ráadásul az égboltfény ultraibolya fényben relatíve egyre gazdagabbá válik, ahogy a nap a horizont alá süllyed. Így érthető, hogy a hímek felfelé tekintő szemrégiója erre a hullámhosszra van hangolva. A hímek felső szemrégiója másodpercenként 150 képet készít a környezetről, így reakcióidő tekintetében másfélszeresen túlszárnyalja az alsó szemrégiót.
Ez tehát azt jelenti, hogy egy hím egyed egy gyorsan elsuhanó tárgyat könnyebben észrevesz, ha a tárgy a kérész felett repül el, mintha alatta.
– teszi hozzá Jásdi Mihály, a kutatásban részt vevő biológus hallgató. A kutatók további mérései alapján a nőstények összetett szemének működése minden tekintetben a hímek alsó szemrégiójához hasonló, ami feltehetően az általános tájékozódásban játszik szerepet.
A látás energiaigényes folyamat. A természetben
csak azokban az esetekben találkozhatunk kifinomult látószervekkel, ha az ténylegesen indokolt.
A nőstény kérészek erőforrásaik tetemes részét a peték érlelésére fordítják, ám a hímek is kiveszik a részüket a faj fenntartásából. Különös képességű felső szemrégiójuk segítségével kutatják fel párzás céljából a nőstényeket, hogy azok lerakhassák megtermékenyített petéiket a patakba, biztosítva a következő generáció kifejlődését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!