A transzszaharai rabszolga-kereskedelem alig tárgyalt története

A transzszaharai rabszolga-kereskedelem kevésbé ismert, mégis meghatározó rendszere a Szahara és a Száhel-övezet társadalmait mélyen átalakította. A fennmaradt élettörténetek nemcsak az elhurcoltatás és kiszolgáltatottság világát mutatják meg, hanem azt is, hogyan kapcsolódott össze ez a rendszer az atlanti és az oszmán rabszolga-kereskedelemmel.

Rabszolgákat hajtanak a Szaharában Fotó: Open AI

XIX. századi rabszolga-kereskedők (Fotó: Royal Museum)

Később egy orosz herceghez került, akivel Európában utazott. Miután felszabadult, Amerikába ment. 1863-ban Detroitban tanítóként dolgozott, majd belépett az Unió hadseregébe.

Három rendszer metszéspontjában

Nicolas Saïd története jól mutatja, hogy a Száhel és a Szahara középső térsége három különböző rabszolgarendszer találkozási pontja volt. Az atlanti kereskedelem még a rabszolgaság hivatalos eltörlés után is folytatódott, különösen Brazília és Kuba irányába az 1880-as évekig.

A karibi térségbe hurcolt rabszolgákat többnyire a cukornád ültetvényeken dolgoztatták (Fotó: Wikimedia Commons)

Ezzel párhuzamosan a rabszolgák a sivatagon át az oszmán világba is eljutottak. 

Egyiptom és Mekka fontos célpontnak számított. A legkevésbé ismert azonban a belső rabszolgaság rendszere. Ezekben a társadalmakban a rabszolgaság nem kivétel volt, hanem a gazdaság alapja. A társadalmi hierarchia és a mindennapi élet szerkezete is erre épült.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.