A transzszaharai rabszolga-kereskedelem alig tárgyalt története

A transzszaharai rabszolga-kereskedelem kevésbé ismert, mégis meghatározó rendszere a Szahara és a Száhel-övezet társadalmait mélyen átalakította. A fennmaradt élettörténetek nemcsak az elhurcoltatás és kiszolgáltatottság világát mutatják meg, hanem azt is, hogyan kapcsolódott össze ez a rendszer az atlanti és az oszmán rabszolga-kereskedelemmel.

Rabszolgákat hajtanak a Szaharában Fotó: Open AI

Egy kevésbé ismert rabszolgarendszer

Tizenkétmillió afrikait hurcoltak el az Atlanti-óceánon át, és taszítottak rabszolgasorba Amerikában. Ez az atlanti rabszolga-kereskedelem jól ismert története. Ezzel párhuzamosan azonban egy másik rendszer is működött: a transzszaharai rabszolga-kereskedelem, amely a muszlim világ felé irányult.

A transzszaharai rabszolgakereskedelem egyik útvonala a muszlim világba vezetett  Fotó: Eastern European

A Szahara és a Száhel-övezet társadalmai szintén rabszolgatartó rendszerekben éltek. A rabszolgaság nemcsak jelen volt, hanem gazdasági és társadalmi szinten is meghatározta e közösségek működését.

Rabszolgák saját történetei

A rabszolgasorba kényszerített emberek élettörténetei közvetlen betekintést adnak ebbe a világba. Ezek a beszámolók több afrikai nyelven fennmaradtak, köztük arabul is.

Rabszolgaságba vetett afrikaiakat hajtanak a rabszolgapiacra   Fotó: WSJ

A történeteket gyakran európai misszionáriusok, utazók vagy a rabszolgaság eltörléséért küzdő aktivisták gyűjtötték össze. 

Másokat felfedezők jegyeztek fel, akiket lenyűgöztek ezek az életutak. E beszámolók nemcsak egyéni sorsokat rögzítenek. Egy egész társadalmi rendszer működését tárják fel.

Szulejmán története a Szaharából

A 19. század végén Tuniszban egy Szulejmán nevű férfi elmesélte életét hausza nyelven. Gyermekként húgával együtt eltévedt, majd elfogták és eladták őket. „Damergou belsejéből származom. Gyermekkoromban a kishúgommal eltévedtünk. Jöttek az abzinawák, elvittek minket, és eladtak a tuaregeknek.”

Beduinok a sivatagban  Fotó: Otto Pilny

Rabszolgaként tevéket őrzött, majd többször is továbbadták. Egy ponton így tiltakozott új gazdájánál: „Adj el engem. Ember vagyok. Apámat egész Damergou-ban ismerik, nem vagyok gazember, szüleim nemesek, Szulejmán vagyok, Fudzsi Towassaram fia.” Végül sikerült megszöknie, és Tuniszban visszaszerezte szabadságát.

Egy rendkívüli életút

Egy másik történet Nicolas Saïd életét követi. Apja a Bornu szultán hadseregében szolgált tábornokként. Fiát tizenévesen elfogták, majd láncra verve hurcolták Hauszaföldre. Később a sivatagon át Líbiába vitték, ahol egy oszmán tiszt vásárolta meg. A férfi megbízható szolgájává vált, és bejárta vele Tripolit, Mekkát, Egyiptomot és Konstantinápolyt.

VXIX. századi rabszolgakereskedők Fotó: Royal Museum

Később egy orosz herceghez került, akivel Európában utazott. Miután felszabadult, Amerikába ment. 1863-ban Detroitban tanítóként dolgozott, majd belépett az Unió hadseregébe.

Három rendszer metszéspontjában

Nicolas Saïd története jól mutatja, hogy a Száhel és a Szahara középső térsége három különböző rabszolgarendszer találkozási pontja volt.Az atlanti kereskedelem még a rabszolgaság hivatalos eltörlés eután is folytatódott, különösen Brazília és Kuba irányába az 1880-as évekig.

A karibi térségbe hurcolt rabszolgákat többnyire a cukornád ültetvényeken dolgoztatták   Fotó: Wikimedia Commons

Ezzel párhuzamosan a rabszolgák a sivatagon át az oszmán világba is eljutottak. 

Egyiptom és Mekka fontos célpontnak számított. A legkevésbé ismert azonban a belső rabszolgaság rendszere. Ezekben a társadalmakban a rabszolgaság nem kivétel volt, hanem a gazdaság alapja. A társadalmi hierarchia és a mindennapi élet szerkezete is erre épült.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.