Bakócz Tamás- az esztergomi érsek, aki majdnem pápa lett

Bakócz Tamás (1442–1521) jobbágysorból származott, de kivételes tehetsége és tanulmányai révén (Krakkó, Padova, Ferrara) a kor egyik legjelentősebb egyházi és politikai személyiségévé emelkedett. Bakócz Tamás Olaszországból 1470 körül tért haza mint képzett tudós, és pályáját Rangoni Gábor erdélyi püspök udvarában kezdte, ahol már felszentelt papként működött.

Bakócz Tamás Mátyás királlyal

Bakócz Tamás 1480-ban titeli prépost lett, majd győri püspökként mintegy 11 évig vezette az egyházmegyét. Később egri püspök és főkancellár, végül 1498-ban esztergomi érsek lett. 

Bakócz Tamás Mátyás királlyal

Bakócz Tamás az esztergomi érsekséget is jövedelmezővé tette

Hatalma oly nagy volt, hogy kortársai „második királynak” nevezték. Politikai pályáját tudatos hatalomépítés és nagyfokú ambíció jellemezte. Ügyesen lavírozott a trónharcokban, végül II. Ulászló hatalmát segítette megszilárdítani, és támogatta a Habsburgok magyarországi igényeit. Jelentős vagyont szerzett – gyakran vitatott módszerekkel –, és családját is felemelte a jobbágysorból. Emellett az egyház gazdaságát is megerősítette, az esztergomi érsekséget jövedelmezővé tette.

Nevéhez fűződik az esztergomi Bakócz-kápolna, amelyet 1506–1507 között építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. A kápolna a magyar reneszánsz egyik legjelentősebb alkotása, amely egész életében különös gondoskodásának tárgya volt. Fejedelmi bőkezűséggel rendezte be: arany- és ezüstkincsekkel, miseruhákkal, kelyhekkel és gazdagon díszített liturgikus könyvekkel látta el. Könyvtárát is gyarapította, humanista műveltségét könyvgyűjteménye is tükrözte. Halála után ide temették.

Egyházi pályája csúcspontján európai jelentőségű személyiséggé vált: 1500-ban bíboros, majd 1507-ben konstantinápolyi pátriárka lett.

Bakócz bevonul Rómába

Bakócz Tamás az egyetlen magyar, aki majdnem pápa lett

II. Gyula pápa halála után Bakócz az egyik legesélyesebb jelöltként lépett fel. 1512-ben pompás kísérettel érkezett Rómába, és tudatosan készült a konklávéra. A választáson 25 bíboros vett részt, többségük itáliai volt, ami hátrányt jelentett számára.

Az első szavazáson 8 szavazatot kapott, és a második helyen állt. A konklávén két tábor alakult ki, de végül a bíborosok Giovanni de’ Medici mögé sorakoztak fel, aki X. Leó néven lett pápa. A döntésben szerepet játszott az is, hogy Bakócz a pápaság erőforrásait a török elleni háborúra kívánta fordítani, amit az itáliai bíborosok nem támogattak.

Keresztes hadjáratot szervezett

X. Leó pápa pápai legátussá nevezte ki, és rábízta a török elleni keresztes hadjárat megszervezését. 1514-ben Bakócz kihirdette a hadjáratot, amelynek nyomán Pest környékén mintegy 40 000 parasztból álló keresztes sereg gyűlt össze, és elindult dél felé. A nemesség azonban megrettent a hatalmas, felfegyverzett tömegtől – különösen azért, mert éppen az aratás idején vonták volna el a munkaerőt a földekről –, ezért Bakócz lefújta a hadjáratot.

A fegyverbe hívott parasztok ekkor a földesuraik ellen fordultak: kifosztották a nemesi udvarházakat, több nemest megöltek, és kisebb várakat is elfoglaltak. A felkelés csúcspontján Temesvárt ostromolták, amikor Szapolyai János erdélyi serege leverte őket. A megtorlás kegyetlen volt: Dózsa Györgyöt és társait kínhalálra ítélték (tüzes trónon végezték ki), és törvényekben súlyosbították a jobbágyság terheit – megtiltották a szabad költözést és növelték a robotot.

A felkelés súlyosan megrendítette Bakócz tekintélyét, és hozzájárult az ország belső meggyengüléséhez, ami később a mohácsi vereséghez vezető folyamatok egyik tényezője lett.

Bakócz Tamás utolsó évei

II. Ulászló halála után befolyása csökkent, bár még részt vett az ország ügyeiben, sőt a király fiának gyámja is lett. Az 1517–1518-as országgyűléseken még szerepet kapott, de politikai ereje megroppant. Élete végén betegsége súlyosbodott, és 1521-ben, mintegy 80 éves korában halt meg. Holttestét az általa alapított kápolnában helyezték örök nyugalomra.

Bakócz keresztes hadjáratot hirdetett

Bakócz Tamás a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb, ugyanakkor ellentmondásos alakja volt. Jobbágysorból emelkedett az ország vezető főpapjává, és 1513-ban valódi eséllyel pályázott a pápaságra. Egyszerre volt nagy hatalmú politikus, egyházi vezető és reneszánsz mecénás.

Bakócz Tamás jelentősége:

1. A középkori Magyarország egyik leghatalmasabb egyházi és politikai vezetője, aki az állam irányításában is kulcsszerepet játszott,

2.Az egyetlen magyar, aki reális eséllyel pályázott a pápai trónra, és európai szinten is meghatározó politikai tényező volt, 

3. A magyar reneszánsz kiemelkedő mecénása, akinek öröksége – különösen a Bakócz-kápolna – ma is fennmaradt.