Bakócz Tamás- az esztergomi érsek, aki majdnem pápa lett

Bakócz Tamás (1442–1521) jobbágysorból származott, de kivételes tehetsége és tanulmányai révén (Krakkó, Padova, Ferrara) a kor egyik legjelentősebb egyházi és politikai személyiségévé emelkedett. Bakócz Tamás Olaszországból 1470 körül tért haza mint képzett tudós, és pályáját Rangoni Gábor erdélyi püspök udvarában kezdte, ahol már felszentelt papként működött.

Bakócz Tamás Mátyás királlyal

Bakócz Tamás utolsó évei

II. Ulászló halála után befolyása csökkent, bár még részt vett az ország ügyeiben, sőt a király fiának gyámja is lett. Az 1517–1518-as országgyűléseken még szerepet kapott, de politikai ereje megroppant. Élete végén betegsége súlyosbodott, és 1521-ben, 80 éves korában halt meg. Holttestét az általa alapított kápolnában helyezték örök nyugalomra.

Bakócz keresztes hadjáratot hirdetett

Bakócz Tamás a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb, ugyanakkor ellentmondásos alakja volt. Jobbágysorból emelkedett az ország vezető főpapjává, és 1513-ban valódi eséllyel pályázott a pápaságra. Egyszerre volt nagy hatalmú politikus, egyházi vezető és reneszánsz mecénás.

Bakócz Tamás jelentősége:

1. A középkori Magyarország egyik leghatalmasabb egyházi és politikai vezetője, aki az állam irányításában is kulcsszerepet játszott,

2.Az egyetlen magyar, aki reális eséllyel pályázott a pápai trónra, és európai szinten is meghatározó politikai tényező volt, 

3. A magyar reneszánsz kiemelkedő mecénása, akinek öröksége – különösen a Bakócz-kápolna – ma is fennmaradt.