1518. július 14-én egy Troffea nevű asszony Strasbourg egyik macskaköves utcáján sétálgatott, amikor hirtelen görcsös rángatózás kerítette hatalmába. A furcsa táncot egészen addig nem bírta abbahagyni, amíg a fáradtságtól össze nem esett. Férje hiába könyörgött neki, a nő másnap folytatta a rémisztő mozgást – immár feldagadt és vérző lábakkal.
Viharosan terjedt a groteszk, ám rémületes esemény
Egy héten belül több mint harminc, egy hónap alatt pedig már körülbelül négyszáz lakos szenvedett hasonló tünetektől.
A rémisztő eset már a saját korában is szenzációnak számított:
több krónikabejegyzés, valamint számos művészeti alkotás született a témával kapcsolatban. „Ezeknek a feljegyzéseknek köszönhetően rengeteg izgalmas részletet tudhatunk meg a strasbourgi táncmániáról: konkrét nevek – például Troffea asszony férjének a neve – is fennmaradtak, akik nem betegedtek meg” – mondta Kathryn Dickason középkori tánckutató.
A kor vallásos légkörében az emberek úgy vélték: démoni megszállottság vagy isteni büntetés állhat a betegség hátterében, ezért a folyamatos táncolás kezelését az egyházra bízták. Egyes beszámolók szerint 1518 szeptemberében a fertőzötteket Szent Vitus kegyhelyére vitték, ahol állítólag többen is meggyógyultak. Bár ennek igazságtartalma vitatható, az állítás már önmagában bizonyítja a középkori lakosok félelmét és rettegését az ismeretlen és halálosnak tartott kórtól.
A táncmánia háttere
A modern kutatások szerint mérgező gombafertőzés, fertőző agyvelőgyulladás vagy tífusz állhatott a táncmánia hátterében. A gombafertőzéssel kapcsolatos elmélet szerint Strasbourg lakói fertőzött gabonát fogyaszthattak, ami hallucinációt és szokatlan rángatózást váltott ki náluk. Egyéb tipikus mérgezési tüneteket azonban nem jegyeztek fel a források, így a tudomány a mai napig nem tudta egyhangúlag elfogadni ezt az álláspontot.
Más kutatók szerint inkább idegi alapú betegségről lehet szó.
A táncban megnyilvánuló tömeghisztéria a 16. századi sorozatos csapások – az árvizek, a szélsőséges időjárás, a pestisjárványok, az éhínség, valamint a különböző lázadások – miatt olyan apokaliptikus hangulatot válthatott ki, amely ilyen szélsőséges formában nyilvánult meg – vallják ennek a nézetnek a képviselői. „Ez a korszak a változások időszaka volt, amelyet parasztlázadások, éhínség és boszorkányüldözések tettek még elviselhetetlenebbé” – nyilatkozta Dickason, hozzátéve: az emberi test megjegyzi a traumákat, amelyek feldolgozás nélkül szélsőséges formában is a felszínre törhettek.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!