Veszélyes ólomszintet találtak gyermekruhákban, különösen a piros és sárga színűekben

A fast fashion, az olcsó tömegdivat megfizethetővé teszi, hogy lépést lehessen tartani a ruháikat gyorsan kinövő gyerekekkel. Ezek a ruhadarabok azonban veszélyes anyagot tartalmazhatnak egy új kutatás szerint.

Forrás: Shutterstock

A tanulmány második fázisában a kutatók szimulálták, hogyan dolgozza fel a szervezet az ólmot, ha a gyerekek a ruhájukat szájba veszik vagy megrágják. Adataik szerint az ilyen expozíció meghaladhatja az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) által a gyermekek számára meghatározott napi beviteli határértéket.

Mosás tovább rontja a helyzetet?

Azt is meg akarják vizsgálni, hogy a mosás hogyan befolyásolja az ólom(II)-acetátot, vagyis azt, hogy a szennyezett ruházat átviheti-e az ólmot a mosásban lévő többi darabra, és hogy a mosószerek hogyan lépnek kölcsönhatásba a vegyszerrel. Feltételezik, hogy a mosás ólomtartalmú maradványokat hagy a mosógépekben, amelyek esetleg alapos tisztításra szorulhatnak.

A kutatók abban reménykednek, hogy eredményeik ösztönzik majd a ruházati cikkek alaposabb tesztelését, mielőtt azok a fogyasztókhoz kerülnének, és ráveszik a gyártókat, hogy biztonságosabb festési eljárásokat alkalmazzanak.

Már léteznek ólommentes festékrögzítők, köztük a tanninokban gazdag növényekből – például tölgyfakéregből, gránátalmahéjból és rozmaringból – származó természetes pácanyagok; ide sorolják a környezetbarátnak tartott timsót is.

„De ha meg akarjuk változtatni a ruhaipar technológiáját, az sok pénzbe fog kerülni” – mondja Deavers. A fogyasztók vagy a szabályozó hatóságok nyomása nélkül a vállalatoknak nem sok okuk van arra, hogy biztonságosabb módszerekre váltsanak.

Mi a helyzet nálunk?

Az amerikai vizsgálat eredménye az európai szülőket sem hagyhatja közömbösen, még ha a szabályozási keret itt szigorúbb is. Az EU REACH rendelet az ólomra vonatkozóan lényegesen alacsonyabb határértékeket ír elő a textíliákban, mint az USA előírásai – elméletileg tehát az európai piacon forgalmazott ruháknak e tekintetben magasabb biztonsági mércét kell teljesíteniük.

Ez azonban kétféleképpen értelmezhető: vagy valóban kevésbé érintett az EU-s piac, vagy ugyanolyan mértékben érintett, csak éppen senki sem mérte szisztematikusan – pedig az ólom(II)-acetát mint festékrögzítő anyag nem kötődik egyetlen piachoz.

Használatát az alacsony ár magyarázza: olcsó, hatékony, és élénk, tartós színeket produkál. A globális fast fashion gyártási lánc egységes: ugyanazok a kínai és dél-ázsiai üzemek szállítanak az USA-ba, Európába és Magyarországra egyaránt. Ami az egyik piacon megjelenik, az nagy valószínűséggel a másikon is jelen van.

A mosással kapcsolatos figyelmeztetés sem elhanyagolható. A kutatók feltételezik, hogy a szennyezett ruha kimosása nem oldja meg a problémát: az ólomtartalmú anyag átkerülhet más ruhadarabokra, és lerakódást hagyhat a mosógép dobján, ahonnan további mosások során szabadulhat fel. Ez azt jelenti, hogy egyetlen érintett ruhadarab potenciálisan az egész ruhatárat megfertőzheti.

Vajon az uniós és magyar hatóságoknak rendelkezésükre áll-e szisztematikus mérési adat a gyermekruha szövetéből felszabaduló ólomról? A kérdés mindenképpen releváns – csak talán még senki sem tette fel.