A Fidesz az első pillanattól kezdve annak a kissé talányos, ezért a fantáziát jól megmozgató kijelentésnek a jegyében kormányoz, hogy ami lezajlik, az „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás”. Az eltelt három és fél év tapasztalata alapján elmondható, hogy a Fidesz újraértelmezte az állam szerepét, a kormány és a törvényhozás kapcsolatát, azaz kihasználta az alkotmányos keretek adta lehetőségeket – a politikai ellenfelek szerint ezeket a kereteket szét is feszítette. A Fidesz kiindulópontja az volt, hogy a politikai célok elérésének fő eszköze a kormány és annak feje, a miniszterelnök. Az ő munkáját kell megerősíteni, vagyis a Miniszterelnöki Hivatalnak sokkal nagyobb szerepet kell játszania a döntések előkészítésében, szakpolitikai előkészítésében. Ehhez kapcsolódott az a nem csak Magyarországon megfigyelt jelenség, hogy a miniszterelnök egyre inkább az elnöki rendszerekre jellemző hatalmi jogosítványokkal él (ellenzék: „a demokrácia került veszélybe”), a személyiség jegyei fontosabbak, mint az egyes szakpolitikai kérdések hangsúlyozása, a médiamegnyilvánulások központi jelentőségre tesznek szert (ellenzék: „a miniszterelnök színészkedik”), azaz az ideológiai vagy eszmei csiszoltság alárendelődik a választópolgárokhoz eljuttatott egyértelmű üzeneteknek (sajtó: „a Fidesz jól kommunikál”). A prezidenciálódási tendencia vagy a vezérdemokrácia irányában való elmozdulás kész tényként való kezelése túl korai, de az biztos, hogy Orbán Viktor személyiségjegyei alkalmasak a párt politikájának egyszemélyes megjelenítéséhez.
A polgárok jövőképe
A kormányzás első időszakában a Fidesz cselekvési vezérfonala az úgynevezett választási negyven pont volt, amely a hatalomra kerülés legsürgősebb feladatait tartalmazta. Ezen pontok közül sokat nagyon hamar teljesített a kormány (például „A családi pótlék ismét minden gyermek után járni fog” – 14. pont), míg másokat viszonylag későn és nem is teljesen (például „Az autópályákat üzemeltető cégekkel tárgyalásokat kezdeményezünk… a matricás rendszer bevezetése érdekében” – 9. pont), de volt olyan pont is, amelyet túlteljesített (például a 29. pont a határon túl élő magyarok érdekében szól, de a státustörvény rendelkezései ezen messze túllépnek). A kormány részletes programja mindezt és egyéb kérdéseket is részletesen tárgyalt, meghatározta a célokat, vagyis azt, minek adnak politikai prioritást. Ennek tengelyében egy rendre visszatérő elem szerepel, a jövő, amelyet így határozott meg a kormányprogram: „Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy letűnt korok szellemét idéző szemléletekből nem születnek hatékony válaszok a jövő kihívásaira… Terveink és cselekedeteink középpontjában a polgárok Magyarországának jövőképe áll.” Szintén hangsúlyos elem a családok védelme, gyarapodásuk elősegítése. A preferált értékrendre vonatkozóan azt találjuk, hogy „hazánkban olyan értékrend érvényesüljön, amelynek középpontjában a tisztesség, a munka becsülete és a szeretet áll”.
Ha megnézzük a Fidesz három évvel későbbi vitairatát, amelyet a 2001. május 5–6-án Szegeden megrendezett kongresszuson mutattak be, akkor a meghirdetett értékrendben továbbra is a család jelenik meg tartópillérként („legfőbb érték a család”), most már joggal hivatkozva egy sereg kormányzati döntésre, amellyel a családok anyagi és erkölcsi helyzetén javítottak. Majd a munka becsülete következik, amelyhez a minimálbér többszöri, jelentős emelése szolgál kiindulópontul. A következő érték a tudás, a tudás megszerzésének támogatása, mivel „a polgári kormány felismerte: a jövő csak a tudás- és értékalapú társadalomé lehet”. A harmadik – szintén új elem 1998-hoz képest – a rend fogalmának hangsúlyozása, amelyet a szabadság lényegeként fogalmaz meg a vitairat. A szöveg szerint „a szabadság rend nélkül mit sem ér”, illetve „a törvényeket be kell tartani és be kell tartatni”. Noha ez a pont látszik a legfilozofikusabbnak, mégis egészen konkrét dolgokról van szó: a közbiztonság növeléséről, sőt a NATO-ba való belépésünk révén nemzetközi biztonságunk jelentős megnöveléséről. A szeretet értéke eltűnt, helyette „a közös akarat ereje” jelenik meg, ami olyan helyzetekben nyilvánul meg, mint például a természeti katasztrófák.
Ezen a ponton érdemes röviden elemezni a 2001. májusi kongresszuson elhangzott Orbán-beszédet. Formálisan az előző három év kormányzati munkáját kívánta a miniszterelnök értékelni, de szavaiból kirajzolódott az értékrend és az ideológia közötti összefüggés is. Orbán szerint az emberek sem Nyugat-Európában, sem Magyarországon nem pártot választanak, hanem életfelfogást, életmódot és gondolkodásmódot, amelyet összefoglalóan gyakran neveznek „politikai oldalnak” is. A Fidesz vezette kormánytól ezért távol áll bármilyen pártideológia sulykolása, hiszen ilyen ideológiája magának a Fidesznek sincs – tudatosan nincs. Újra megismétlődik néhány értéknek az előtérbe helyezése: család, munka, tanulás, rend és nemzeti összetartozás. Ehhez kapcsolódtak a kormány megvalósult intézkedései: családtámogatási rendszer kiépítése, a minimálbér emelése, az oktatás támogatása és a lakhatás feltételeinek a megteremtése.
A legnagyobb teret a nemzeti összefogás kérdésének szentelte a miniszterelnök. Csupán két elemét szeretném idézni a beszédnek. Az egyik, hogy miért válik hangsúlyossá az állam a Fidesz vezette kormányzati filozófiában; a másik a polgárlét fogalmának értelmezése a nemzeti összefogás kontextusában. A miniszterelnök az államot nem mint legfőbb hatalmi apparátust szemléli, hanem a magyarság történeti tapasztalataiból vezeti le az állam lényegét. Kétségtelenül historizáló-konzervatív jellegű gondolatmenetről van szó, hiszen az állam funkcióját a nemzet puszta létével összefüggésbe hozott tapasztalatból vezeti le: „nekünk, magyaroknak csak akkor lesz saját otthonunk, ha lesz saját államunk”. Ebben a formában ez a gondolatmenet sajátosan a kelet-európai konzervativizmusok jellegzetessége.
Még nagyobb hangsúlyt kap a polgárlét fogalma, hiszen már az 1998. évi választások során is a polgár, polgári kormány stb. fogalmak köré volt felfűzve a Fidesz választási kampánya. Első megállapítás az lehet, hogy a polgárlét a jövőbe mutató norma, s nem valamilyen szociológiai, történeti, esetleg ideológiai kategória (mint ahogy Horn Gyula igyekezett értelmezni az 1998-ban, a két választási forduló között megrendezett Orbán– Horn-vitában). A polgárlét, a polgárság, a polgári mint jelző nem kirekeszteni, hanem – mivel norma – összekapcsolni akarja az embereket. Érdemes egy kicsit hosszabban idézni a miniszterelnököt: „És itt jön a lényeg. A polgárlét ebben az öszszefüggésben nem kirekesztés, nem valamilyen zárt klubtagsági jogcíme, mint ahogy az ellenfelek szeretik ezt állítani, hanem hívás egy magasabb életminőségbe, intenzívebb emberségbe való belépésre és az ehhez szükséges nagyobb erőfeszítésre. Ez a hívás válogatás nélkül a társadalom minden tagjához szól. Válaszolni, megfelelni pedig szabad elhatározás, szabad választás dolga.” A felismerés egyértelmű: csak célok egyesíthetik a politikai közösség tagjait.
Értékrend és önmeghatározás
Mint látható, a Fidesz eltelt három és fél éves történetében nem találunk klasszikus értelemben véve semmilyen ideológiát. Ha mégis arra kényszerülünk, hogy valahová besoroljuk a Fidesz politikai-eszmei világképét, akkor fogadjuk el a párt önmeghatározását, amely nem törekszik ideológiai tisztaságra, semmilyen ideológiát nem tekint politikai cselekvése vezérfonalának, vagyis csupán néhány érték köré csoportosítja egész eszmei mondanivalóját. Az individualizmussal szemben a kis- (család) és a nagyobb közösség (nemzet) érdekeiből indulnak ki, az egyének és az egyének bármely csoportjának boldogulását a munkateljesítménytől teszik függővé, a teológiai és filozófiai áthallásokkal hangsúlyozott rend fogalmát minden politikai cselekvés előfeltételének tekintik, a jövő nemzetet egyesítő erejének rendelik alá a jelen döntéseit, a vallásosságot hallgatólagosan az erkölcsi rend letéteményesének tekintik, társadalmi víziójuk középpontjában pedig az erős középosztály áll. A Fidesznek határozott értékrendje van, de nincs ideológiája a szó megszokott értelmében (ellenzéki sajtó: „a Fideszt ideológiai zűrzavar jellemzi”). Ezért nincs is szüksége az úgynevezett értelmiségi holdudvarra, amely az ideológia karbantartásával volna hivatott elősegíteni a párt ügyét. A Fidesz legalább annyira szabadelvű, mint konzervatív. Nem áll távol tőle a progresszió eszméje (tradicionálisan baloldali érték), a jövő fogalmát kifejezetten hívó szóként használják, de az érvelésben, a szimbolikus tér megtöltésében meggyőződéses historizálók, a vallásosságban pedig feltétlen autoritást látnak, az államfelfogásuk szintén tekintélyelvű. A radikálisabb megszólalások pedig sejtetik, hogy a belső beszélgetésekben a rendszerváltozás megannyi ellentmondásának és igazságtalanságának felismerése feszíti az indulatokat. A politikai önfegyelem és a céltudatosság azonban nem enged teret ezeknek. A Fidesz helyét – a fenti értékrend és önmeghatározás alapján – a mérsékelt jobbközépen jelölhetjük ki.
A Fidesz tisztségviselői az 1990-es évek közepe táján ismerhették fel, hogy a modern képviseleti demokrácia ugyanúgy működik, mint bármely más vállalkozás. A politikusok vállalkozók – sikerük mértékegysége a megszerzett szavazatok száma. Nem elég intellektuálisan csiszoltnak lenni vagy annak látszani (SZDSZ), nem elég a régi, gyakran elhanyagolt érdekkapcsolati rendszerekben öntelten bízni (MSZP), nem elég az igazságtalanságok vagy a modern világ jelenségei miatti indulatos felháborodás (MIÉP), nem elég fölfedezni a hagyományokat (MDF), s nem elég az egyetlen ügy melletti kiállás (FKGP) sem. A politikus vállalkozónak azt kell fölmérnie, hogyan tud szavazatokhoz jutni az adott feltételek között. A szavazatmaximalizálás nem a cinizmus jele, nem is a könyörtelenségé. A Fidesz felismerte, hogy ha a politika vállalkozás, akkor szerződéseket kell kötnie, szövetségeseket kell szereznie.
Együttműködési megállapodások
A stratégiai szövetségkeresés első lépése a széthulló KDNP-ről leszakadó MKDSZ felkarolása, majd integrálása volt. Ez a lépés azért volt szerencsés, mert a teljesen szétkuszálódó jobb-bal dimenzióban a vallás mutatkozik talán az egyetlen erős hatásnak, amely befolyásolja a pártválasztást. Aki a vallásos emberek szavazatát bírja, az számíthat is ezekre a szavazatokra. 1994-ben a Fideszre szavazott a legkevesebb hívő, 1998-ban viszont a hívők többsége a Fideszre adta a voksát.
A második lépés az MDF-fel kötött választási szövetség volt 1998-ban, majd 2001-ben. Ebben az esetben egy öt százalék alá eső, egykor nagy társadalmi hátterű, megkopott tekintélyéhez ragaszkodó pártról van szó. A viszonylag hosszan elhúzódó alkudozás az MDF és a Fidesz között végül is azt hozta, amit várni lehetett, sőt egy kicsivel többet is. A megállapodás lényege, hogy a két párt elment addig a végső határig az együttműködésben, amelynek során még az MDF is megőrizte különállását, identitását nem kellett feladnia, mégis egységes erőként jelenik meg a választási piacon a Fidesszel.
Külön figyelmet érdemel a Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetséggel 2001 decemberében kötött választási együttműködés. A sokat vitatott kérdés, hogy vajon a kisebbségeknek önálló parlamenti képviseletet kell-e biztosítani – például az ötlet szintjén rendre fölbukkanó második kamarában –, vagy pedig – ez tűnik reálisabbnak – a jelenlegi keretek között kell politikai képviselethez jutniuk, eldőlni látszik. A Fidesz szemszögéből a választási megállapodásnak inkább szimbolikus, a politikai tőkét növelő jelentősége van, hiszen nem valószínű, hogy jelentős cigány többletszavazathoz juthat így a lista.
A szövetségépítésnek vannak más eszközei is. Ezeket az eszközöket a politikai ellenfelek többnyire zokon veszik, mert a hatalmi bázis szélesítése vagy megtartása a tét. Ebbe a kategóriába tartoznak a legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó ügyek, mint például a Dunaferr privatizációja és menedzsmentje körüli politikai ütközet. Ide sorolható a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a kormány szövetségkötése (2001. július) is azt követően, hogy a korábban főként a szocialistákhoz közel álló kamarai elnökség tagjai helyét Orbán Viktor hívei vették át: az elnök Parragh László lett, aki Orbán tanácsadója volt. Együttműködési megállapodást is kötött a kormány és a kamara, amelyben a kormány 120 millió forintot folyósított a kamarának. Az ellenzék és az ellenzéki sajtó hozzáállása ezekben az esetekben a gúnyos megvetéstől a heves parlamenti csatározásokig terjedt. A támadások természetesen erkölcsi köntösben és politikai lejáratásban nyilvánultak meg. Csakhogy ez képmutatás, hiszen nem a senki földjének az elorzásáról volt szó, hanem olyan pozíciók megszerzéséről, amelyek korábban a politikai ellenfelek védőbástyáinak számítottak, vagy őket erősítették valamilyen módon. Márpedig a rendszerváltozás logikája szerint az informális gazdasági, társadalmi, kulturális pozíciók döntő többsége az MSZP befolyása alatt állt a rendszerváltozás után is. Vajon ki az, aki erkölcstelen ebben a helyzetben?
Árokásás
A Fidesz választási stratégiájának legdöntőbb eleme azonban a különbségek tudatosítása, a törésvonalak láthatóvá tétele. A Fidesz tapasztalati élménye volt, hogy a rendszerváltozás békés jellege, radikalizmusmentessége állandó relativizálási-megalkuvási kényszer alá helyezte a magyar politikát. Ez pedig a régi állampárt utódjának és az azzal szimpatizálóknak kedvez még sokáig. Ezért a Fidesz kormányra kerülése első pillanatától kezdve konfrontatív jellegű volt: váljon szét, ami nem tartozik egybe. Ugyanakkor a Fidesz 1994 óta tudatosan keresi szövetségeseit, nyitott az együttműködésre, de csak azokkal, akik a múltban nem sértették őket vérig, nem kötődnek elvi alapon a régi rendhez vagy követnek teljesen eltérő célokat.
A Fidesznek ezt a fajta stratégiáját a napi sajtóban árokásásnak szokták nevezni. A gondolatmenet így hangzik: a Fidesz felismerte, hogy a szavazók egyharmada mindenképpen az MSZP-re adja a voksát, ebből a táborból a Fidesz nem tud szavazatokat szerezni, s nem is akar. Viszont a szavazatok kétharmada biztosítható, ha megfelelő szövetségeket köt, s megakadályozza az átjárást a két tábor között. A Fidesz akkor nyerhet, ha az egyharmaddal szemben valóban mozgósítani tudja a kétharmadhoz tartozók szavazatát. Az MSZP ösztönösen nyúlkál a kétharmad irányába, ezért aztán olykor komikus helyzetekbe is sodorja magát, amikor az egyházaknak tesz suta gesztusokat, amikor a nemzeti retorikát erőlteti, vagy amikor a Fidesz témáit igyekszik
origo.hu
Óriási lehűléssel, szélviharokkal és jégesővel kezdődik a valódi ősz a hétvégén
